Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Khin Antal: A somorjai halászcéh

3, Szák (céhremek) a karóé pedig fűzfa, a száké is, mely kéznél volt a szigetek erdeiben. Különben pedig a többi mester is vigyázott, hogy az igazság ferdére ne billenjen. A szegény inasnak meg volt féltenivalója, mert ha nem sikerült a remeklés, fél vagy egy évre is meghosszabbították az inasidőt. Ilyenkor azután könyörgésre is fogták a dolgot, mert nemcsak megalázó volt, de keresetveszteséget is jelentett, mivel az inas fizetést nem kapott, csak néhány krajcárt adott neki a mester jeles ünnepek alkalmával.

11 No meg az inasnak mindenki parancsolt. Kivált a mester háza körül segédkezett. (Pl. kukorica, krumplikapálás, a mesterné konyháján segédkezett a mosogatásnál, vizet hozott stb.) Azt mondogatták a halászok az inasságról, hogy az ördögöt mikor megkérdezték valamikor, hogy mi szeretne lenni, azt felelte, hogy akármi, csak halászinas nem. A legénynek vándorolni is kellett. Más mesternél tanult még. Volt olyan legény is, aki a Tiszán 10 évig halászott. 4. öreyháló \ 1. Jeles ünnepeknek nevezték a naptárba piros betűvel jelölt vasárnapon kívüli ünnepeket (pl. újév, vízkereszt stb.)