Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Khin Antal: A somorjai halászcéh

Mesternek az öregháló teljes elkészítése volt kiszabva,

12 Ezt a munkát beállításnak nevezték. Sokkal költségesebb volt, mint a legénnyé avatás, mert a főcéhmesteren kívül még egy mester ellenőrizte, mivel ezek bírálatától függött a munka elfogadása, ezeknek is kedvükbe kellett járni. Ez pedig borozással járt elsősorban; a bort a zöldmázas céhkorsó szolgáltatta ilyenkor, mely 10 iccés

13 cserépkorsó volt, melyet a somorjai fazekasok készítettek megrendelésre. A korsó oldalán hal volt látható 5. Céhmester a szentpéter szakállal, üneplö ruhában (ponty). Ételül halpaprikás, vagy nyársonsülthal járta. Hogy a munka gyorsabban menjen, ilyenkor a halászlegények közül is segített egy-kettő az öregebbek közül, de csak a párák feltevésénél és az ólom inra verésénél. Nem kellett ezt a mesternek megcsinálni, mert ezt már inaskorában megtanulta. A csallóközi céhes halászok öreghálója különbözött a tiszai halászok öreghálójától, mert ezeké zsákos volt, s ezt gyalomn&k hívták.

14 Itt a zsák fogta meg a hal nagj^obb részét. A csallóközi halászok gyalmot nem használtak, mert a folyásokon nem lehe12. Az öregháló részletes leírását lásd: Khin Antal: A csallóközi halász élet. Halászat. 1943. évf. 36. p. 13. 1 icce kereken 7 deci. 14. A gyalom részletes leírását lásd: Hermann Ottó i.m. 286. p.