Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Donáth Ferenc: A nagybirtok igénybevétele az 1945. évi földreform során
befejezését szolgáló törvény (1946. évi IX. t. c.) a Rendelettől eltérően a parasztok javára újból szabályozza ezt a kérdést kimondván, hogy a tulajdonos- társaknak legfeljebb összesen ÍOO hold hagyható meg.9 A telekkönyv hiánya komoly nehézséget okozott a bizottságoknak olyan esetekben is, amikor ugyan nem volt vitás, hogy ki vagy kik a tulajdonosok, de a megváltás vagy mentesítés szempontjából ügydöntő volt: mikor lett a szóbanforgó ingatlan tulajdonosa. A bizottságnak az ingatlanok megváltásánál nemcsak a birtok nagyságát kellett számbavenni, hanem az időpontot is. A megváltásnál az 1944 január 1. napján fennállott tényleges birtokállapot volt az irányadó. A Rendelet szerzői azért vették ezt a korábbi időpontot, mert a háború vége felé, amikor egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a hitelre Németország és szövetségesei elvesztették a háborút, a háborút követő földreformtól tartva sok földbirtokos széjjelosztotta birtokait gyermekei, hozzátartozói között. Az időpont megállapítása nagy jelentőségű volt az úgynevezett háborús szerzeményű ingatlanok megváltásánál is. A földigénylő bizottságoknak nemcsak azt kellett megállapítani, hogy az ingatlant a kritikus időpont (1939. IX. 1.) után vásárolta-e tulajdonosa, de egyéb körülményeket is tisztáznia kellett. Mindenek előtt természetesen azt, hogy valóban háborús nyereségből vásárolták az ingatlant, valamilyen gyors gazdagodás eredménye, nem pedig a tulajdonos házának vagy régebbi földjének vételárából, esetleg régen megtakarított pénzéből történt a vásárlás. Azt is figeiembe kellett venni a bizottságnak, hogy a tulajdonos, ha nem is gazdálkodik élethivatásszerűen, de családi körülményei nem olyanök-e, hogy a vásárolt föld létfenntartását szolgálja. Kis községekben természetesen tudják, hogy egy darab föld tulajdonost cserélt, ki mikor vette és még azt is, hogy miből, ha csak nem idegen volt a vásárló. Nagy községekben és városokban e tekintetben is más volt a helyzet. A bizottságnak legelőbb tisztáznia kellett, hogy a háború kitörésétől mennyi ingatlan cserélt gazdát vétel útján, s azután a megváltás szempontjából egyéb lényeges körülményeket. 1945 tavaszán azonban gyorsan kellett a bizottságoknak intézkedniük. Hosz- szadulmas vizsgálatra nem hagytak időt. A számbavétel nem is történhetett olyan alapossággal, hogy a Rendelettel ellentétes igénybevételek elkerülhetők lettek volna. A birtokosok panaszai, bár posta nem volt, a vonat nem járt, mégis csodálatos gyorsasággal eljutottak a kormányhoz. Két héttel a Rendelet megjelenése után a földművelésügyi miniszter távirati úton közli a Megyei Földbirtokrendező Tanácsokkal, hogy az ilyen ingatlanokkal kapcsolatos határozatok hozatalánál a 3 napos időköz nem köti őket10 és, hogy „a R 13. pá ll ll Az 1946. évi IX. törvényként elfogadott törvényjavaslat földművelésügyi miniszteri indoklása erről a kérdésről ezt mondja: ,,A R. (600/1945. M. E. sz. rendelet) végrehajtása során több, nagykiterjedésű osztatlan közös tulajdonban levő, vagy telekkönyvileg és természetben is megosztott, de a valóságban egységes gazdasági kezelés alatt álló mezőgazdasági ingatlant a R. 23. §-nak harmadik bekezdésében foglaltakra tekintettel nem lehetett igénybe venni. Sok ügyben lefolytatott eljárásból megállapítást nyert, hogy egyes ingatlantulajdonosok (földbirtokosok) az előző földbirtokpolitikai rendelkezéseken okulva ingatlanaikat, illetve ingatlanaik egy részét jó előre gyermekeikre, illetve' családtagjaikra Íratták át anélkül, hogy a gazdaság egységes kezelésében bármi változás is történt volna. A társtulajdonosok közül az ingatlanon rendszerint ai egyik, vagy ami gyakoribb . . . egyik sem gazdálkodik s életüket rendszerint más munkakörben, a birtokuktól távol élik le anélkül, hogy a jövedelem kézhezvételén kívül az ingatlanukkal bármiképp is törődnék. A tapasztalat szerint a nép ellenszenve az ilyen birtokosok ellen fordult s a földigénylő bizottságok az együttesen sokszor többszáz kataszteri holdat kitevő mező- gazdasági ingatlanokat a kiosztás szempontjából egy birtokként vették figyelembe. Tekintettel egyrészt arra, hogy a Rendeletben lefektetett elvekkel is ellenkezik az ilyen nagyobb kiterjedésű ingatlanok további fenntartása, tekintettel másrészt arra, hogy a nagyszámú jogos földigénylő részére nincs elegendő kiosztható föld, szükségessé vált a R. 23. §. harmadik bekezdésének a javaslat szerint történő módosítása.'' Az 1946. IX. t. c. irományai. A szerző birtokában levő eredeti okiratok. Ю A 33.00/1945. FM. sz. rendelet 45. szakasza alapján a KFB-k által felterjesztett felosztási tervezetet a Megyei Földbirtokrendező Tanács 3 napon belül tartozott elbírálni. Ha a KHB 3 nap alatt nem kapott választ, előterjesztését jóváhagyottnak tekinthette. 72
