Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Donáth Ferenc: A nagybirtok igénybevétele az 1945. évi földreform során
ragrafusa alapján megváltás alá kerülő száz holdnál kisebb birtokok megváltásánál a Megyei Földbirtokrendező Tanács a legnagyobb lelkiismereteséggel vizsgálja meg, hogy jogszerű-e az ingatlan kisajátítása.”11 A Rendelet megalkotásánál a vezető szempont ez volt: a jogszabály olyan tegyen, hogy azt a jogszolgáltatásban és igazgatásban nem járatos szegény parasztok laikus testületé is könnyen és gyorsan végre tudja hajtani. A nagybirtok kisajátítását szabályozó főrendelkezések ezért is olyanok, mint amikor a kétségeik és vitathat óság elkerülése végett, minden más szempontra tekintet nélkül valamely délkört jelölik ki az ország határául. Az ilyen nyílegyenesen futó határ kijelöléshez hasonlíthatók azok az alaprendelkezések, hogy a ÍOO holdon felüli úri birtok teljesen kisajátítandó, ha a birtok 1000 holdnál nagyobb, ha pedig ennél kisebb, akkor ÍOO hold visszahagyandó. A Rendelet semmilyen bonyolult kulcsot nem állapított meg a művelési ágak arányaiban, a földek minőségében mutatkozó különbségek figyelembevételére. Az ilyen egyértelmű, az esetek túlnyomó többségében nem is vitatható tényhez kötött rendelkezés nagyon megkönnyítette és meggyorsította a földigénylő bizottságok munkáját. Viszont gyakran teremtett méltánytalan helyzetet a földbirtokosok között, mivel a megváltásnál figyelmen kívül hagyta a föld minőségét, vagy a tulajdonos személyi körülményeit. 1945 tavaszán azonban nem igazságot, hanem földet osztottak a parasztok. Á háborús szerzeményű ingatlanok igénybevétele már áttörte azt a szempontot, hogy a Rendelet intézkedései könnyen végrehajthatók legyenek. De még bonyolultabb helyzet elé állítják a bizottságot a Rendeletnek azok az intézkedései, amelyek a háborús és népellenes bűnösök földjének elkobzásáról szólnak. Ám ez teljesen elkerülhetetlen volt. Sem a Volksbund tagjainak, sem az ország romlását okozó más fasiszta szervezet vagy párt vezetőinek ingatlanát nem lehetett meghagyni. Nemcsak a fegyverszüneti egyezmény, hanem az országnak az új, demokratikus környezetbe való beilleszkedése egyaránt megkö- veletelte - a magyar nép és a magyar demokrácia elemi érdekéről nem is szólva -, hogy megtorlást alkalmazzanak a háborús és népellenes bűnösökkel szemben. De kit tekintsen a földigénylő bizottság háborús és főként népellenes bűnösnek? A Rendelet 5. szakaszában felsorolt négy cselekmény akármelyikének elkövetőjét! „Aki a német fasizmus politikai, gazdasági és katonai érdekeit a magyar nép rovására támogatta”, - hangzik az elsőnek említett cselekmény fogalmazása s azt hihetnők, nem is emel korlátot a földbirtokosok elmarasztalása elé. A gyakorlat mást mutat. A háborús és a népellenes bűncselekménynek ez a megfogalmazása támasztja a legtöbb és leghevesebb vihart, okozza a legtöbb bonyodalmat! Mivel a szegényparasztok főként az Alföldön elsősorban azokat tekintik népellenesnek, akiket a Rendelet alkotói politikai meggondolásból nem vettek be a népellenes bűncselekmény elkövetőinek fogalmi körébe: a béreseikkel, munkásaikkal durván bánó, alkalmazottaikat féktelenül kizsákmányoló gazdag parasztokat.12 A földigénylő bizottságoknak ugyan csak U AL. Nyíregyháza, Szabolcs Megyei FÖldb. Tanács 19/1945. 12 A Szabolcs megyei földigénylő bizottságoknak a köztársasági elnökhöz intézett memoranduma jól jellemzi az alföldi szegényparasztok Rendelettől eltérő felfogását a népellenességről: . a népellenességnek ez a felfogása összeütközésbe kerül a nép ösztönös jogi felfogásával, vagyis azzal a természetes magyarázattal, hogy nép- ellenes az, aki a magyar nép ellen tört, akár mint a fasizmus támogatója, akár mint a nép fiaival ellenséges, durva és embertelen magatartást tanúsító földesúr." Szabad Nép 1946. II. 15. „Érdekes jelenségként említem, a KFB-ok az ún. népellenes bűnösséget nem a Rendelet szövegének megfelelően, hanem a maguk paraszti észjárása szerint értelmezik." A szentesi ügyvezető jelentéséből. OL. OFT 592/1945. 72
