Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Balassa Iván: Kezdetleges gabonatisztító eljárások

bolgártörök és ahhoz a meglehetős széles réteghez tartozik, melyet a honfoglalás előtt vettünk át a bolgártörököktől.3

Korai adataink, ha megemlítik is magát a műveletet, annak módjáról eszközeiről nem sokat vallanak és legfeljebb arról tanúskodnak, hogy ezt a középkor századaiban is székére alkalmazták. 15. sz. második fele: „Az arpanac

e e

zoroiet zoria''4 15. sz. vége. „Ez keuet az sarroual le vagiac, ennec vtanna meg

e

eeplic, meg hadariac, meg zoriac".5 16. sz.: „Kinek az w zoro lapattya kezeiben

e e e

vagon és meg tiztijtia az w zwrwiet, az bozat be geyti az w bozas hazaba, az polvát kedig meg egeti".6 1682: „A buza szórásnak idején a buzát szórják.'7

e e

1682: „Az búza el-távozik a polvától, midőn szórják és nem távozik-el a csűrее e

főidéről midőn csépeltetik”.8

Mivel a középkori és újkori adatokból - legalább is melyek számomra ismeretesek — a szórás részletei nem világlanak ki, ezért meg kell néznünk a XVIII. század végtől egyre jobban terebélyesedő gazdasági irodalmat, ahol már részleteket is találunk :

„A szórás. A szórásra mérsékleti szelet kell várni, a mellynek ellenébe szóródik a mag. Itt gondosan arra kell vigyázni, hogy a jó magtól a rossz el-hull- jon. Leg jobb mag az, melly a szóráskor leg meszszebb hull. És előbb hagyatik ki a vetni való mag, s a mi megmarad, el-adni való lehet. A többi azután jó a házi szükségekre, az alját a marhával lehet megétetni".9

Nagyváti János a XVIII. századi magyar földművelés egyik legalaposabb ismerője a következőket írja a szórás munkájával kapcsolatban:

„A Nyomtatás után a Szórás következik: a mellyben ezeket javasoljuk a Gazdáknak 1. Minthogy a Szórás azért van, hogy a Szél a Gazt a Mag közzül ki-vigye: tehát a Szórólapátnak szélesebbnek kell lenni, mint hosszúnak, és igen ketsélynek, hogy a Mag rajta el-terjedvén, a Vetés által is szélesebben szóródjék, s a Szél annál könnyebben közzé menjék. 2. A Magot a Gazda együvé ne keverje: mert a mindég jobb Mag, a mi messze esik a Szórótól mint az, amelly a lábához esik: mert nehezebb, és azért vetődik messze: a nehezebb érettebb: az érettebb pedig jobb vetni, a mint már fellyebb ditsértük. 3. Mikor a felszórott Búzából a Nyomtató részt ki-akarja a Gazda adni, arra vigyázzon, hogy ha tetéz vékát talál alkudni (mint az Ebéd-Köbölre való Nyomtatásban szokott lenni) ne azt a Vékát válassza a melly rövidebb és alatson, mert erre sok megy, hanem a melly hosszú. Nem gondolná az ember mennyi megy tejivei a széles vékára".10

A XIX. század első felének kiterjedt mezőgazdasági irodalmából egy, eredetileg német nyelvű, megfogalmazást emelek ki, mely nemcsak rámutat a magyarországi szórás jellegzetes vonásaira, hanem megkísérli annak a racionálisabb gazdálkodási módhoz való simítását is:

3 Gombocz Zoltán, Die bulgarisch-türkischen lehnwörter in der ungarischen spräche. Mémoires de la Société Finno-Ougrienne. 30:125, 190.

4 Bécsi kódex. Nyelvtörténeti Szótár (NySz) 3:307.

5 Guarai kódex. NySz. 3:308.

6 NySz. 2:525.

7 Felső-Bányai S. Mihály, A léleknek útiköltsége 46/b. Utrecht 1651. NySz. 3:308.

8 Haller János, A békességes tűrés paizsa. 21. 1682. NySz. 3:308.

9 A mezei gazdaságnak folytatásárul a magyar hazának és ehez kaptsoltatott vidék, tartományoknak nemzeti oskolái módjához alkalmaztatott tanúságok. 21. Buda 1780.

10 Nagyváti János, A szorgalmatos mezei gazda. 2:253-4.2. még Nagyváty János, Magyar practicus termesztő 122. Pest 1821.

43