Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Patay Árpád—Dr. Sz. Póczy Klára: Gyümölcsmaradványok aquincumi mumiasírból

GYÜMÖLCSMARADVÁNYOK AQUINCUMI MÚMIASÍRBÓL

Patay Árpád és Sz. Póczy Klára.

Hazánk területén a gyümölcstermesztés kezdeti korszakairól igen kevés adattal rendelkezünk, s nagyrészt a külföldi közlések alapján1 feltételezésekre vagyunk utalva. Ezért különös figyelmet érdemel az a sir, amely a közelmúltban Aquincum területén került feltárásra.1 2

1962 májusában Alt József III. Jablonkai út 15. szám alatti lakos arról értesítette a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Osztályát, hogy kertásás közben kőkoporsó tetejére bukkant. A helyszínen a koporsó körül blokkot ástunk, majd megkíséreltük a sírláda fedelét megemelni, de az olyan erősen rá volt erősítve habarccsal a szarkofágra, hogy csak másnap, csörlő segítségével tudtuk a koporsó tetejét elcsúsztatni. Ekkor megállapíthattuk, hogy az egy tömbből faragott, légmentesen elzárt római kori kősírládában mumifikált női váz feküdt, s bár a sir bolygatatlan volt, tartalmát igen rossz állapotban találtuk.

A tető leemelésekor a sírból erős, bódító illat szállt fel s a konzerváló szerek édeskés illatát árasztották a kiemelt leletek, s a textilanyagok még hetekig bent a Múzeumban, ahová a vázat beszállítottuk. Sajnos a levegő hatására - szinte percek alatt - szétesett a halott fején és vállán levő egészen finom szövésű fátyolszerü textília, amelyet a sir kinyitásakor kocsonyás halmazállapotban találtunk. Egyébként a nyújtott vázat több rétegben borító, megbámult textilanyagok a váz kiemeléséig nem módosultak, s jól kivehető rajtuk a balról jobbra ferdén vezetett pólyázás rétegződése, fölötte keskenyebb zsinegek s a jobb vállról egészen a bokáig redőzve leomló lila színű posztólepel maradványai. A pólyázás a koponyát is körülvette és térdig tartott.

A sirban a következő mellékleteket találtuk:

1.Különböző textilfajták: posztó, len és kenderszövésű pólyák, vékony selyemszállal átszőtt fátyol, a halott alatt gyékény.

2. Ékszerek: nyakon aprószemű üveggyöngy több sorban, ugyanilyen karkötő három sorban a bal csuklón. Két üvegkarika bal vállon. Csont karkötők. Sokszögű csont gyűrű.

3.Bőrpapucsok, amelyeknek madarakat ábrázoló áttört díszítését aranyporral

hintették be. A papucsokban parafa cipőbetétek voltak.

4.Csontorsó, esztergályozott, rovátkolt díszítéssel.

5.Fakéreg-maradványok, valószínűleg kosárka, vagy tálca töredékei, ezeken

gyümölcsmagvak, növényi szárak és levelek.

1 De Candolle A.: Termesztett növényeink eredete. Ford. Pavlicsek Sándor, Budapest 1894; Bertsch K. u. F. Geschieht unsere Kulturpflanzen, Stuttgart Í949.

2 A leletegyüttest publikálja Sz. Póczy Klára, Arch. Ért. 1964. 135