Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Donáth Ferenc: A nagybirtok igénybevétele az 1945. évi földreform során
nagybirtok felosztásával.4 Igen sok megyében a községi jegyzőknek naponta kell jelentést tenniök a földosztás menetéről. A szakadatlan érdeklődés, buzdítás, olykor fenyegetés, mégha jószántukból nem sietnének is - már pedig különböző okokból nagyon is sietnek - nem hagyna nyugtot nékik.5 Lelki szemeik előtt ott az egész határ. Falvakban, kis községekben nem nagy ez a határ. Néhány ezer hold, ritkán több hét-nyolcezer holdnál, - olykor még a kettőezret sem éri el. Ebből is tekintélyes részt tesz ki a legelő, amely ha egyéni tulajdonban volt is (nem a községé, közbirtokosságé, vagy legeltetési társulaté), felosztásra természetesen épp úgy nem jöhet számba, mint az erdőbirtok, vagy a földadó alá nem eső, művelésre alkalmatlan terület. Országosan a szántó, rét és szőlő, gyümölcsös nem is tett ki többet, mint 70 százalékát a mezőgazdasági területnek. Ezt a határt végigpásztázni a tekintetnek nem nehéz, s könnyen fennakad egy-egy nagy, vagy nagyobb birtokon, amely malomkőként terpeszkedik a paraszti parcellák mozaikjában. Kis községekben egyébként is mindenki tudta, számon is tartotta azt a legfeljebb néhány úri birtokot, amelynek kiterjedése a Rendeletben megjelölt ÍOO k. holdnál nagyobb volt. A falu szegényebbjei napszámosként, részes aratóként, esetleg mint kisbérlők ismerték meg az uradalmat, akik pedig gazdagabbak voltak s terjeszkedni szerettek volna, azokat a szerzés vágya hozta közelebbi ismeretségbe az uradalmi földekkel. A városok és a nagyhatárú alföldi községek bizottságai számára nem az úri nagybirtok számbavétele jelenti a nehézséget. Legfeljebb a birtok pontos nagyságának megállapítása okoz gondot a városban, faluban egyaránt. Rendszerint ez az első nehézség, amivel a bizottság találkozik. Mert a bizottságnak pontosan, és nemcsak úgy körülbelül kell ismerni a birtok nagyságát, hogy tudja mennyit oszthat, s hogy ennek megfelelően hány szegényparaszt igényét elégítheti ki. Ha az igénylők számához képest elegendő is a föld, akkor is tudnia kell, hogy mekkora földet adhat egynek-egynek. De a birtoknagyság pontos megállapítása azokban az esetekben különösen jelentős, mikor kétséges, vajon ezer holdnál nagyobb vagy kisebb a birtok. Ettől függ, hogy a tulajdonos minden ingatlanát kisajátíthatják-e a parasztok, vagy vissza kell hagyni részére ÍOO holdat, ami, mint látni fogjuk, kínos-keserves dolog ott is a földosztásba belelendült parasztok számára, ahol az igényeket a száz hold vagy holdak felosztása nélkül is ki lehet elégíteni a Rendelet-szabta határok között. Megbízható választ erre a kérdésre a telekkönyv, vagy a községek kataszteri birtokíve adhatna, ha a bizottságok számára elérhetők lennének. Am a Vörös Hadsereg elől menekülő közigazgatás, különösen a Tiszántúlról, elvitte ezeket a tulajdonost, a birtok vagy birtoktagok pontos nagyságát, művelési ágát, a birtokot terhelő adósságot nyilvántartó lapokat, mert a magyar birtokjog különleges jogkövetkezményeket fűzött ahhoz, hogy valami a tulajdonnal kapcsolatban be volt-e jegyezve a telekkönyvbe, vagy sem. De nem egy községben a háborús cselekmények következtében pusztultak vagy vesztek el ezek a nyilvántartások. A Rendelet kötelezte ugyan a földbirtokosokat, jelentsék, hol, mely községben, mennyi földjük van. Hiszen gyakran előfordul az is, hogy 4 . . a földreform végrehajtása nem kielégítő módon történik . . . Elrendelem, hogy a földosztást legkésőbb IV. 27-re fejezzék be." Csongrád megyei főispán KFB elnökeihez intézett felhívásából. A1 Szentes Főisp. ir. 601/1545. 0 OL. ОТ. 2048/1945,, Ismétlem - az akkori utasítások, a rövidre szabott végrehajtási határidő főispánunk és az orosz ellenőrző tiszt ismételt sürgetése nem hagyott paragrafus dekázásra, szőrszálhasogatásra - mind arra, amit most utólag kívánnak tőlünk - időt," írja méltatlankodva az endrődi KFB elnöke az OFT-nek, s megállapításai országosan érvényesek. 69
