Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Donáth Ferenc: A nagybirtok igénybevétele az 1945. évi földreform során
A legnagyobb mérvű volt a reform a Dunátúlon. Itt az egész terület mintegy 40%-át igénybevették a földreform során. Viszont az Alföldön az igény- bevétel valamivel 30% alatt volt, Északon pedig valamivel az országos átlag fölött mozgott. Ezek a számok már érzékeltetik, hogy az igénybevétel mérve és a Rendelet- ellenes földfoglalások száma között jól felismerhető korreláció van. Valamely országrészben az egész terület minél nagyobb részét vették igénybe a földreform során, viszonylag annál kevesebb volt az egy községre eső törvénytelen földfoglalások száma. Még szemléltetőbb képet nyerünk az igénybevétel nagyon is eltérő mérvéről, ha vármegyénként hasonlítjuk össze az igénybe vett területet a vármegye egész területével. A legszem'beszökőbb, hogy az Alföld összefüggő nagy területén: Pest, Szolnok, Békés, Bihar, Csongrád és Csanád vármegyékben az igénybe vett terület sehol sem haladja meg a vármegye területének 30%-át, Hajdúban még a megye területének 25%-át sem. Egyedül Szabolcs és Bács megyében haladta meg igénybevétel az országos átlagot, míg Szatmárban az országos átlag körül volt. A Duna-Tisza-köze és Tiszántúl a földosztás végrehajtásának forradalmi övezete, ahol mint láttuk, a törvénytelen földfoglalások száma is a legnagyobb volt. A Dunántúlon viszont Baranya és Vas megyét kivéve, ahol az igénybevétel lőtt állt föld rendelkezésre, Fejér megyében több mint fele, Somogybán közel az országos átlag körül mozgott, minden megyében jóval az országos átlag fö- fele a megye területének esett a földreform hatálya alá, és 40% felett volt az igénybe vett terület Komárom és Sopron megyékben is. Északon változatos a kép. Borsod megyében, ahol egyébként több mint 5 törvénytelen igénybevétel esett egy-egy községre - az igénybe vett terület nem érte el a megye területének 30%-át. Hevesben és Abaújban az igénybevétel az országos átlag körül mozgott, viszont Zemplén és Nógrád megyékben meghaladta a 40%-ot. Az igénybevétel országrészenkénti és megyénkénti alakulása, valamint a földosztás jellege és lefolyása között az összefüggés - mint láttuk - fennáll. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy az igénybevétel mérve csak egyike a földosztás jellegét és lefolyását megszabó tényezőknek. A megyei átlagok mögött nagyon sokszor ellentmondó, tarka-barka kép húzódik meg olyan tekintetben is, hogy felosztható földdel viszonylag bőven rendelkező megyében, egész sor községben a minimális igény kielégítésére is kevés a föld, s olyan tekintetben is, hogy teljesen hasonló jellegű és adottságú megyékben a reform lefolyása mégis egészen más volt. Ezért is indokolt, hogy az országos és megyei számok csúcsairól, ahonnan a nagybirtok kiterjedésével és arányaival ismerkedtünk, leszálljunk egy-egy község, tekintetet messzire szökni nem hagyó határába. Ez a földigénylő bizottságok világa. A látókör itt nem széles, de amit ezen belül szemvégre kaphatunk, az a lényeggé összetevődő részlet, a hús-vér valóság, amely a számoknál legtöbbször többet mond a reformról. A legtöbb földigénylő bizottság megalakulása után nyomban munkához lát, számbaveszi a felosztható földet. Sürgeti őket az idő, hiszen bennjárnak már a tavaszban, de meg az új hatalom képviselői is - a Vörös Hadsereg parancsnokairól nem is szólva - lépten-nyomon számonkérik, mennyire haladnak a 68
