Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Balassa Iván: Kezdetleges gabonatisztító eljárások
segítségével a szórást jobban, pontosabban irányíthatják, ami zárt helyen különösen fontos. Elterjedési területe nagyjából megegyezik a csűrök előfordulásával. A másik forma abban különbözik az előbbitől, hogy nyele lényegesen hosz- szabb, a feje kevésbé öblös és szélesebb. Olyan területeken találjuk meg (pl. Nyírség, Bodrogköz stb.), ahol ugyan a csűrök ismeretesek, de nem gyakoriak, így a szabadban és csűrben való szórás egyaránt előfordulhatott. Ez az átmeneti forma mindkettő követelményeinek kielégítésére alkalmas. A csűrben történő szórás esetében először is a szél irányát kellett megállapítani, ezért helyenként a csűr oszlopára olyan tollat erősítettek, mely azt pontosan megmutatta.43 44 A kézicséppel kivert polyvás szemet az egyik sarokba gyűjtötték, helyenként a csűrhöz kapcsolt kis épületben, polyvásban tartották. Mielőtt a szórást elkezdték volna, a csűr középső részét, a szérűjét, kitisztították, felseperték, ha töredezett volt, gondosan kijavították. A szórás a ledöngölt, feltapasztott puszta talajon történt (Nyíri Abaúj m.). Ezzel szemben Dunántúl nyugati felében: „A gabonát a pajta egyik sarkába, a szellő mozgásával ellenkező irányba, garmadába lapátolják. A pajta külső részénél nagy ponyvát leterítenek, melynek előrészét У2 méter magasságnyira tüskökön nyugvó ru- dakra vagy hosszú szekéroldalra húzzák. A lapáttal a szemet a magasabb rész, mint gát felé szórják."45 Ahol a csűrön kapu van ott a nagykapu, esetleg csak a kiskapu kinyitásával szabályozzák a levegő járását.46 Az egész munka menete korántsem olyan kifinomult, mint azt a szabadban történő szórás esetében láttuk. A szóró a garmada mellett, a csűr sarka felől helyezkedik el, annyit merít a garmadából, amennyit a szél ereje megenged és azt félkör alakban a magasba dobja. A legnehezebb mag könnyen legyőzi a levegő ellenállását és messze repül, a gyengébb középen esik le, a szóróhoz legközelebb az ocsú, majd a polyva kerül. Ez utóbbit a szél sokszor egészen visszafújja. A felező a szélnek háttal seprűvel távolítja el a tiszta búzáról a szemetet. A csűrben történő szórásnál harmadik ember nem szokott segédkezni. A csűrben való szórás nagy körültekintést, főleg gyakorlatot igényel, hiszen: „. . . a szórásban is sok kár eshetik, ha a cséplők restesen bánnak vele, szórólapát tartása, a magnak szélyelterítése előre egyenlőleg hullása, a polyvának kifelezése és a tiszta szemekből elszakasztása, mind megannyi fogások, melyekben a gyakorlatlanság nagy hibákot ejthet és sok szem elegyedhetik a poros polyva közé".47 Ha a szórás után a gabona még nem volt elég tiszta, akkor az első és második részét különválasztották és mind a kettőt külön-külön felszórták. Az ocsút, éppúgy mint a polyvát állati takarmánynak elraktározták. Mivel a második forma mind a csűrben, mind a szabadban történő munkához alkalmas volt, ezért a vele végzett munka a helynek megfelelően egyiket vagy másikat követte.48 43 Vilppula, Hilkka i. m. 218. 44 Gunda Béla i. m. 62. 45 Gönczi Verme, Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. 566-7. Kaposvár 1914. 46 Szinte Gábor, A székely csűr. NÉ. 4(1903),8.; Ébner Sándot, A mezei gabonás- és szénapajta újabbkori bevándorlása a faluba a Zselicségben. NÉ. 21(1929), 10. 47 Milótai Ferenc, Az erdélyi gazda kézikönyve. 1:173. Nagy.enyed 1838. 48 Kiss Jajos, Földmívelés a Rétközben. 27-28. Debrecen 1929.; Nyárády Mihály, Az őszi rozs termelése Ra- mocsaházán. NÉ. 22 (1930), 92. 51
