Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Szabó Miklós: Berzsenyi Dániel, a mezei szorgalom némely akadályairól
Berzsenyiről általában megállapítható, hogy ha nem is szerencsés, de lelki- ismeretes ember, szántók, legelők, rétek és szőlők gondos, körültekintő gazdája volt.26 Az egyik megállapítás szerint: „a gazdálkodás módját tekintve nem volt lényeges különbség Berzsenyi és földbirtokos társai között, de az érzékenyebb költőre és gondolkodóra valló lelkiismeret és gondolkodás mégis megkülönböztette tőlük''27 Ehhez az óvatos megállapításhoz mindenesetre hozzáfűzhető, hogy Berzsenyit már nemes egyszerűsége, patriarchális felfogása is megkülönböztette a többi földesuraktól, tudása, szociális érzése, illetve gondolkodás- módja pedig föltétien fölébe helyezte osztályostársainak. Egy másik ismertetés szerint: Berzsenyi - amennyire ismeretei és viszonyai megengedték - sokat kísérletezett birtokán. Mindent ki akart próbálni s egykét vállalkozására rá is fizetett. Nemes fajtájú juhokat szerzett, de a kísérlet nem sikerült. Hogy jobb bora legyen, 1812-ben, mint Kazinczynak is írta, november utolján szüretelt, de borai mind megfagytak.28 A niklai gazdálkodásra vonatkozó ilyen közlésekből azonban Berzsenyi gazdálkodásmódjára, annak belterjességére vagy külterjességére vonatkozólag nem sok következtetést vonhatunk le. Birtoka jövedelméről, illetve jövedelmezőségéről is csak gyér adatok állnak rendelkezésre. Nem sokat jelent, hogy egyik levelében pl, az olvasható, hogy: évi 20 000 Ft jövedelme is volt, avagy hogy gombai szőlőjében később 1000 akó bora is termett.29 Reális következtetéssel inkább csak az mondható, hogy Berzsenyi nem folytatott ugyan Niklán mintagazdálkodást, hiszen erre sem felkészültsége, sem anyagi ereje nem volt, de birtoka rendezett volt s azon az adott körülmények között tisztességesen, jövedelmezően gazdálkodott.30 Van persze olyan vélemény is, hogy Berzsenyi sern lehetett különb kapzsi birtokostársainál.31 Ezzel az állítással azonban nem érthetünk egyet, s éppen az ilyen ferde beállítással kapcsolatban kell arra törekednünk, hogy megfelelő tárgyilagossággal ismertessük Berzsenyinek, mint gazdának az életét, felfogását. Természetesen, amennyire hiba lenne őt bármilyen vonatkozásban is túlértékelni, ugyanolyan hiba lenne lebecsülni, előnyös vonásait elhallgatni. Berzsenyi reális megítélése tekintetében még leginkább annál a megállapításnál van az igazság, mely szerint,: „hogy Berzsenyi megátalkodott reakciós volt, ezt csak egyoldalú túlzással, gondolatainak torzításával lehetne bizonyítani. De ugyanilyen túlzásra, torzításra kellene vetemednie annak is, aki az ellenkező tételt állítaná fel.32 Ehhez a diplomatikusan óvatos véleményhez azonban bizonyára minden túlzás nélkül hozzáfűzhető, hogy Berzsenyi sokkal inkább a haladó, mint a maradi emberekhez tartozott s hogy, mint gazda is messze elöljárt birtoktársai között. Ezzel kapcsolatban természetesen nem azt kell várni, hogy Berzsenyit, mint kora legfejlettebb termeléstechnikájával gazdálkodó földbirtokost tárgyaljuk, hanem hogy benne a haladószellemű agráriust ismerjük meg. Igaz ugyan, hogy Berzsenyi idejében már mások is foglalkoztak gazdasági kérdésekkel, még pedig nálánál átfogóbban és radikálisabb reformszellemben, viszont kiemelendő az a nagy előrehaladás, ami Bérse Vö. Balkányi Enikő: Irodalmi emlékeink a Dunántúlon. Petőfi írod. Máz. £vk. 1960-61. 21 L. Kanyar J.-Vargha B. j. m. 28 Olvasható Kelemen János: Nagy költő és jó gazda. Agrártudomány 1959/2. 29 Idézi Takács Gy. is Berzsenyi levelei alapján. 30 Jegyzi meg több életrajzírója. 31 L. a régi somogyi viszonyokról szóló munkákat. 32 Állapítja meg Vargha B. i. m. bevezetőjében. 227
