Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Szabó Miklós: Berzsenyi Dániel, a mezei szorgalom némely akadályairól
azt Berzsenyi sem tudta különösebben kihasználni, a később nyomott árak pedig kimondottan visszahatással voltak gazdálkodására.18 Berzsenyi mindenesetre nagy gonddal, körültekintéssel s kellő hozzáértéssel vezette a gazdaságát, módjához képest igyekezett jó gazda, mondhatni haladó gazda lenni. Pedig az eredményes gazdálkodás Niklán - mint már érintettük is -, elég sok akadályba ütközött. Az elemi csapások, főleg a jégeső és a szárazságok gyakran nagy kárral jártak. Maga a birtok elég gyenge, részben homokos, részben sárga agyagos talajú volt, úgyhogy azon nagyobb termés- eredményeket nem lehetett egykönnyen elérni. Berzsenyi idejében még sok nádas, mocsaras rész is volt e vidéken s e helyzeten csak a Nagyberek későbbi lecsapolása segített. Kazinczyhoz intézett egyik levelében Berzsenyi maga is említést tesz a kertje végében található „sássas folyóról". De erősen gátolta a gazdaság fejlesztését, előrehaladását az is, hogy Berzsenyi szinte állandóan pénzszűkében szenvedett. „Egész életében váltságdíjakat rakott össze. Előbb szerény sömjéni jószágán, a felesége jussán szűkösködött a somogyi birtokért, aztán Somogybán takargatott, a sógoránál zálogban maradt vasi jószágra."19 így azután megérthető, hogy Berzsenyi visszavágyott Kemenesaljára.20 Viszont mégis Niklán, ahogy ő nevezte: a számkivetés helyén kellett élnie. „A gondos és lelkiismeretes gazda élete utolsó éveiben belefáradt a munkába, éltes ideje, törődött egészsége, gyermekeinek távolléte a szülői háztól és a birtokvezetés egyre nehezülő gondjai keserítették."21 1829-ben be is adott egy kérvényt a Helytartótanácshoz, hogy Antal nevű, középső katonafiát engedjék haza, de ez a kérvény minden jóindulatú pártolás és sürgetés dacára sem nyert elintézést, ami újra lehangolta Berzsenyit. 1830-ban viszont akadémiai tagságot nyert és ez a megtiszteltetés ismét felserkentette, újra nagy tervekkel foglalkozott. Jött azonban az 1831-ik év, mely nagy kolerajárvánnyal, olyan rossz terméssel s ezzel kapcsolatban olyan nyomorral járt, hogy ez időtájt a Dunántúl több helyén, még Niklán is sok baj volt a jobbágyokkal, cselédekkel.22 Berzsenyit mindez nagyon bántotta, gondolkodóba ejtette s bizonyára ennek hatására kezdett alább ismertetendő egyetlen agrárpolitikai munkája megírásába belefogni. Valóban visszavonult „mezei ember" lett.23 S a furcsa külsejű Berzsenyi állandóan gondterhesen járta birtoka mesgyéit.24 A betegség, a sok nehézség, valamint az elhagyatottság dacára Berzsenyi igyekezett mindvégig eredményesen gazdálkodni. És ez többé-kevésbé sikerült is neki. Az előzőleg elhanyagolt gazdaságot rendbehozta, niklai birtokát végeredményben szépen gyarapította és azt -, amint az 1837-ben, gyermekei kívánságára hiteles igazolást is nyert - teljesen tehermentesen adta át örököseinek. Bizony! ttat ott ugyanis, hogy: „a három Berzsenyi testvérnek Niklán 1000; Kisgombán pedig 142 holdakból álló, boldogemlékű elődeiktől rájuk maradott, tősgyökeres ősi ingatlanjok vagyon, mely eránt ellenek senkinek semmi pere, avagy keresete nincs és nem is lehet."25 18 L. Berzsenyinek barátaihoz, főleg Kazinczyhoz, Vitkovitshoz és kiadójához írt panaszos leveleit. 19 Olvasható Németh László: Berzsenyi. Bp. 1938. lásd továbbá: Némqth: Berzsenyi] útján, valamint Berzsenyi ürügyén c. tanulmányait és Berzsenyinek 1812. febr. 5-én Kazinczyhoz írt levelét. 20 L. Búcsúzás Kemenes Aljától c. versét. 21 L. Kanyar J.-Vargha B. : A niklai gazda. Petőfi írod. Múz. Évk. 1959. 22 Vő. Németh L., Vargha B., Kanyar J. i. m. 23 Ahogy Berzsenyi magát Szemere Pál barátjához írt levelében nevezte. 24 Vő. Vargha B. i. m. 25 L. Kanyar J. és Vargha B. levéltári kutatásait. 226
