Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Szabó Miklós: Berzsenyi Dániel, a mezei szorgalom némely akadályairól
A niklai és hetyei gazdaság között különben elég szoros kapcsolat állt fenn, Berzsenyi, főleg eleinte, többször meglátogatta atyját. 1814-ben Keszthelyen járt Berzsenyi, mely útjáról Wesselényi Miklósnak a következőkben számolt be: „Minap Keszthelyen Gr. Festetis Györggyel öszve találkozván, nagy tisztelettel emlékeze rólad. Hozzám is minden emberséget s nagy leereszkedést mutatott, kertjének legbecsesb oltványival megajándékozott s a Georgiconi Examenre invitált, de minthogy azt veté hozzá, hogy akkor valami jó svájczer tehenekkel fog udvarolni, - nehezen vehetem magamat az elmenetelre, mert kevély nem vagyok ugyan, de minden legkisebb szemtelenségtől superstitiose irtózom, már pedig vagy gorombának kell lennem, vagy szemtelennek.'' Berzsenyi ezen levele nemcsak azért érdekes, mert a Festeticcsel való első találkozásáról számol be, de azért is, mert kitűnik belőle, hogy Berzsenyi, aki akkor még a georgikoni célkitűzéseket nem ismerő, a haladó gazdálkodást nem értékelő, mondhatni kezdő gazda volt -, telítve különböző elítéletekkel -, szinte sértve érezte magát, hogy Festetics őt legközelebbi keszthelyi vizitje alkalmával nem például a kastély szalonjában vagy könyvtárában, hanem a majorudvarban, valamely - nyilván a külföldről hozatott -, nagy teljesítményű svájci tehén elővezetésével kívánja fogadni. Pár év múlva, 1817-ben azonban - mint látni fogjuk -, már másképp nézte Keszthelyen a dolgokat, Festeticset s a Georgikont egyre jobban becsülte s az „intézetre" Kazinczy figyelmét is felhívta. A Keszthelyen látottak mindenesetre gondolkodóba ejthették Berzsenyit ami a fejlettebb formájú gazdálkodást illeti, de ennek megvalósítása nála sok akadályba ütközött. Betegsége is tovább tartott, sőt oda fajult, hogy 1819-ben gyógykezeltetésre Sopronba ment, ahol különben fiai diákoskodtak és ahol a Kölcsey recenziójára adandó válasszal, az ún. antirecenzióval is el kívánt készülni. Arra, hogy Berzsenyi gondolatai Sopronban is mindig a niklai gazdaság körül jártak, jól rávilágítanak az onnan feleségéhez írt, gondterhes levelei.16 Ezekből jó betekintést nyerhetünk a niklai gazdálkodásba, amelyben jelentős szerepet játszott ugyan az állattenyésztés, de még fontosabbat a szőlészet, a borászat. De kicsendül ezen levelekből a családjáról és birtokáról messzemenően gondoskodni kívánó pedáns, egyben szociális szellemben gondolkodó gazda hangja is. Tanácsokat ad feleségének, például arra vonatkozóan, hogy hogyan etettesse az állatokat, hizlaltassa a sertéseket, hol és hogyan értékesítheti legjobban a különböző terményeket, elsősorban a bort, továbbá, hogy mikor és hol szántasson vagy trágyáztasson, avagy, hogy a fahordásnál hogyan kímélheti a jobbágyokat. Az ilyen sorokra már azért is fel lehet figyelni, mivel az idő tájt az 1000 holdas földesurak nem sok gondot fordítottak az ilyen dolgokra. Berzsenyi gazdálkodása különben legjobban, legjövedelmezőbben a napoleoní háború következtében beállt konjunkturális időkben folyt.17 Ez az idő főleg a nagyobb birtokokon, így Niklán is, jelentős változást hozott a gazdálkodási, illetve termelési rendszerben, például a takarmánynövények előtérbekerülésével, a jövedelmező állattenyésztéssel kapcsolatban. De jó bevételei voltak a szőlősgazdáknak is, úgyhogy ez időtájt sok birtokos mentesült régebbi terhes adósságaitól. Ez a konjunkturális idő azonban igen rövid ideig tartott, 16 L. Berzsenyinek Sopronban 1819- és 1820-ban kelt leveleit. 11 Vö. Vargha B. i. m. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 225
