Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Patay Árpád: Két ősi szőlőmetszőkés-típus és annak későbbi előfordulása a Dunántúlon

A csak húzvametszésre alkalmas baltás szőlőmetszőkések csoportjába tartozó metszőkéseket a balkáni középkori és néprajzi anyagban is találunk. Ezeknek a balkáni országokban több típusa van. Ilyen metszőkések Bulgáriában is találhatók.31 Méretük nagyobb mint a hazaiaké. Ennek ellenére mégis szorosabb rokonságban állanak a közölt két típussal, mivel ezekkel is csak húzva lehet metszeni és ezek is baltásak. A méretbeli különbség a két ország éghajlati viszonyaiból és a szőlő ebből eredő erőteljesebb növekedéséből ered. Sajnos a bulgáriai régészeti anyag teljes feldolgozása eddig még nem történt meg,32 így messzebbmenő következtetések levonására nincs lehetőség. A hazai csak húzvametszésre alkalmas szőlőmetszőkések egy csoportba tartoznak a Bulgár középkori és néprajzi anyagban található hasonló metszőkésekkel. Ez a tény alátámasztja Vakarelski

33 azon feltételezését, hogy a múltban szoros művelődési érintkezés állott fenn a Dunától északra és délre lakó népek között.

A római korban a szőlőmetszőkések mellett más különböző méretű metszőkéseket is használtak. Bassermann-Jordan különbséget tesz a szőlőmetszőkések és az egyéb metszőkések között. Véleménye szerint a „faix vinitoria", vagy „putatoria", csak a tőke metszésénél és nem a szüretelésnél használatosak, mert erre a célra túl nehezek voltak.34

Hazánkban és másutt is gyakran fordulnak elő rómaikori ábrázolásokon és leletanyagban egyéb metszőkések. Ezek azonban nem nevezhetők még akkor sem szőlőmetszőkéseknek, ha velük a metszés művelete elvégezhető lenne, mivel elsődlegesen más munkafolyamatok elvégzésére alakultak ki.

Ilyen metszőkések közé tartoznak:

1. faix silvatica35 - erdei kés

2. faix arboraria36 - kacor, fametszőkés

3. falcula vineatica37 - szőlő szüretelőkés

Pannónia területén talált egyéb szőlőmetszőkések rendszerezése, típuscsoportokba sorolása és a típusok egybevetése, segítséget nyújthat a több szerző által felvetett kérdés tisztázására, hogy hazánk területén a szőlő termesztésbe vonása a rómaiak idejében történt-e, vagy tőlük függetlenül már Pannónia őslakói ismerték a szőlő termesztését.

A hazai ősi szőlőmetszőkés vizsgálata során az alábbi következtetésekre jutunk:

1. A szőlőmetszőkések alakját a tőke-művelésmód és a metszésmód határozza meg, a tőke-művelésmódot és a metszésmódot pedig a természeti és társadalmi feltételek.

2. A szőlőmetszőkés alakja utal a metszés munkafolyamataira.

3. Elsősorban a metszőkés élrészeinek kiképzése határozza meg, hogy a metszőkés milyen tőkeművelés és metszésmód elvégzésére alkalmas.

4. A hazai régészeti anyagban körülhatárolható egy, csak húzvametszésre alkalmas baltás metszőkés csoport, amelynek két típusa van, az egyenes és szélesedő pofás baltájú.

5. A körülhatárolt metszőkés típusok szerkezetileg a kopaszmetszéses fei- művelésű tőke kialakítására és metszésére alkalmasak.

31 Vakarelski Hristo. Néhány bulgáriai szőlőművelő eszköz és azok történeti fejlődése. Műveltség és hagyomány I-II. Bp. 1960. 153. o. 6-7.. 154. o. 9. kép. 155. o. 10. kép. 156. o. 11. kép. 157. o. 12. kép.

32 Vakarelski H. szóbeli közlése 1963.

33 Vakarelski H., i. m. 160. o.

34 Bassermann-Jordan, i. m. 319. S.

35 Rich A., Illustriertes Wörterbuch der Römischen Altertümmer.

36 Rich A., i. m. 254. о.

37 Rich A., i. m. 253. o.

199