Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Kralovánszky Alán: Szarvasmarha-temetkezés a honfoglalás korából
pogány gondolati háttere van. Ebből az következik, hogy a XIII.-századi Magyarországon kellett lenni a szarvasmarhával kapcsolatban valamilyen pogány értelmezésnek. Nem valószínű, hogy a pogány felfogás ismerete csak kis körre korlátozódhatott, annak általánosnak kellett lennie, hiszen elég feltűnő módon határolták el magukat a Hahót nem tagjai a pogány ízű szimbólumtól. Különösen meggondolkoztató ez a jelenség akkor, ha belegondolunk, hogy Magyar- országon ekkor már legkevesebb, mint 200 esztendős múltra tekintett vissza a kereszténység. Lehet, hogy a XI. század végi vagy a XIII. századi besenyő, kun betelepüléssel hazánkba jött népcsoportok elevenítették fel a pogány értelmezést. Egy bizonyos, a pogány értelmezés szálai - mint a sárbogárdi és a sarkeli leletek mutatják - legalább a magyar honfoglalásig, illetve a IX. század első harmadáig nyúlnak vissza. Itt nem kívánunk korban még mélyebbre menni, hiszen a domesztikáció hatására igen nagy területen kialakult szarvas- marha (bika, illetve tehén) kultusz ősi és szövevényes problematikája ismeretes.66 Az állatkultusszal kapcsolatos kérdés magas szinten történő, és az eurá- zsiai nomád népekre erősebben kitekintő vázlatát László Gy. adta meg tanulmányaiban.67 Szűkebb kérdésünkre vonatkozóan újabban Pletneva Sz. A.68 és Bartha A.69 kutatásai jelentenek komoly előrehaladást. Véleményünk szerint a kora Árpád-kori Magyarországon valamilyen, a szarvasmarhával kapcsolatos kultusz ismert lehetett. Erre nemcsak a tárgyalt Tinód helynév utal, amely feltétlenül pogány értelmezésű személynév-adási gyakorlatot mutat, hanem például a Bikái, Bikád, Bonyhád, Ökörd, Tinód helyneveink, melyek Fejér, Tolna, Baranya, Pest, Bihar és Alsófejér megyékben fordulnak elő.70 Ennek eredendő oka pedig a honfoglalás előtt már széles körben kialakult szarvasmarha-tenyésztési gyakorlatban keresendő. Az a tény, hogy látszólag kevés idevonatkozó régészeti adattal rendelkezünk, valószínűleg onnan ered, hogy a temetkezésekben mindig egy korábbi - néha több évszázaddal korábbi - életforma tükröződik71 és a honfoglalás előtt egy-két évszázaddal bekövetkezett gazdasági változás még nem jelentkezik a szellemi élet területén.72 66 Itt csupán Findeisen, H., Das Tier als Gött, Dämon und Ahne. Stuttgart. 1956 c. könyvére utalok. Továbbbi bő irodalmat lásd ott. 67 László Gy., Honfoglaló . . . i. m. : A népvándorlás lovas népeinek ősvallása. Kolozsvár 1946. 68 Pletneva, Sz. A.,i. m. 69 Bartha A., Sz 1963 261-290,- 503-525. , 70 Csánki D., i. m.; E kérdéshez vö. Pais D., Scriptores . . . i. m. 69, 4. jegyzet. 71 Bartha A.-Erdélyi l., ArchÉrt 88 (1961) 68-76. 72 Végezetül itt köszönöm meg ifj. Horváth János, Kakuk Zuzsanna. Kovács Miklós, Kumorovitz L. Bernát és Németh Gyula nyelvészeti, címertani és állattenyésztési vonatkozású igen értékes felvilágosításait. Kéziratom lezárása után volt módjában csak dr. Lengyel Imrének a borjúcsontok hystokémiai vizsgálatát elvégezni, amelyért ezúton is hálás köszönetét mondok. Munkásságának különleges értékét jelzi az, hogy történeti állattani anyagon ez a világon az első, újmódszerű, hystokémiai vizsgálat, amelytől nagyon sok történeti és zoológiái kérdés megoldását várjuk. Tanulmányunkhoz kapcsolódó, a kormeghatározást illető pozitív vizsgálati eredményeiről a soron következő tanulmányában számol be. * A fényképeket és rajzokat a szerző készítette. 182
