Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon
területük tájadottságaiban gyökerező javaslataik a Földművelésügyi Minisztérium főfelügyeleti és irányító tevékenységét is termékenyebbé tegyék.94 A gazdasági felügyelők és a községi gazdasági elöljárók egy ideig a felszabadulás után is működtek, sőt ekkor a gazdasági felügyelők számára a javas- lattevő, véleményező, szervező közigazgatási jogkörön túl közhatalmi hatáskört is biztosítottak: közigazgatási jogosítványt vagy kötelezettséget állapíthattak meg (pl. felmentést adhattak a kötelező termelés alól).95 Az 1945/46. évi felelősségrevonások során a sok száz főnyi értelmiségi szakemberből álló felügyelői kar tagjai közül - annak következtében, hogy soha senkitől semmit el nem vettek, hanem tőlük a parasztság segélyt, kölcsönt, tenyészállatot, vetőmagot, műtrágyát és jó szót kapott - csak egészen kevés személy ellen indult eljárás. 1949 elején 26 megyei gazdasági felügyelőség és az ország minden járásában egy-egy gazdasági felügyelő teljesített szolgálatot. A megyei felügyelőségek működésének megszűnését „a mezőgazdasági igazgatóság szervezéséről'' szóló 2.610/1949. (II. 23) Korm. sz. rendelet mondotta ki, feladatkörüket a megyeszékhelyeken létesített mezőgazdasági igazgatóságok vették át. A járási gazdasági felügyelői szolgálatot egy évvel később a 16.025/1950. (III. 9.) F. M. sz. rendelet szüntette meg. Utóbb a volt gazdasági felügyelőket szinte kivétel nélkül ismét a képzettségüknek megfelelő munkába állították. Közülük számosat átvettek a mezőgazdasági igazgatóságok, ezek később, amikor a szakigazgatási szervek a tanácsok végrehajtó bizottságainak osztályaivá alakultak át, a megyei és a városi mezőgazdasági osztályokra kerültek, ahol jelentékeny számban ma is foglalkoztatják őket. Sokan agronómusként termelőüzemekben helyezkedtek el, mások vállalatok, egyesek kutató vagy szakoktatási intézmények munkájába kapcsolódtak bele és a legtöbbjük az új viszonyok között is megállja helyét. DIE ALLGEMEINE FACHAUFSICHT DER LANDWIRTSCHAFT IM BÜRGERLICHEN UNGARN von Dr. Imre Takács Von der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts an betrachtete der Staat auch in Ungarn schon nicht mehr interessenlos den Lauf des wirtschaftlichen Lebens, sondern er begann sich — wenn auch am Anfang eher nur zu Gunsten der Industrie und des Handels - positiv einzumischen. Das 1889 abgesondert errichtete Landwirtschaftsministerium liess in 1894 mit dem Parlament das Gesetz „über die Landwirtschaft und Feldpolizei" schaffen und organisierte dann 1896 zur fachgemässen Kontrolle der Vollstreckung der irn Gesetz enthaltenden Verfügungen über die Tierzucht einige Bezirks-Tierzucht-Aufsichtsämter. Diese hatten die Aufgabe den Landwirten mit fachmännischen Ratschlägen bezüglich ihrer Rinder-, Schweine-, Schaf- und Geflügelzucht beizustehen. Ihre Zahl wurde vom Ministerium jährlich vergrössert. Am Anfang unseres Jahrhunderts wuchsen die Produktionskräfte der ungarischen Landwirtschaft an und auch das Regierungsprogramm für Landwirtschaft wurde erweitert. Dementsprechend wurden 1908 die Tierzucht-Aufsichtsämter zu Landwirtschaftsinspektoraten mit allgemeinen landwirtschaftlichen Aufgabenkreisen umorganisiert zur Versorgung aller solcher Fachangelegenheiten, zu deren Verrichtung das Ministerium keine besondere Saehverwaltungs- organe besass. (Solche spezielle Organe waren - die schon früher die Tätigkeit aufgenommen hatten der Forstinspektor, der sog. Phylloxera-Inspektor, der Imkerei- und der Seidenraupenzucht-Inspektor.) 1912 erreicte die Zahl der der Landwirtschaftsinspektorate schon 63. In diesem Jahr wurde ihr Verhältnis zu den allgemeinen Verwaltungsbehörden geregelt. Sie behielten ihren zweifachen Aufgabenkreis auch weiterhin: in den Komitaten waren sie die ständigen Sachvertreter des 94 Piacsek András volt központi kerületi (országos) gazdasági főfelügyelő személyes közlése. 95 Pataky Ernö: A földművelésügyi közigazgatás és az agrárpolitika elemei. Bp. 1947. 19. p. 168
