Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon

felügyelők reprezentatívnak is tekintett megyei szolgálata miatt - egyes esetekben az alapos szaktudással szemben túl nagy jelentőséget tulajdonított.83 1942 végén nyilván e követelmény miatt is a 690 felügyelői létszámhely közül mintegy 80 állt betöltetlenül.84 Az intézmény hasznos voltát elismerték a gazdák, pedig a valóságos eredmények - amint azt még látni fogjuk - nem mindig álltak arányban a felügyelőségek népszerűségével, működésükről a parasztság körében is alkotott kedvező véleménnyel. Tény az is, hogy a kezdő éveken túl a közös célok felismerése és szolgálata általában zavartalan viszony kialakításához, építő jellegű együttműködéshez vezetett egyfelől a gazdasági felügyelőségek s másfelől a mezőgazdasági kamarák és bizottságok, a gazdasági egyesületek, a mezőgazdasági jellegű szövetkezetek között.85 A kamarák államsegélyes takarmánymagkiosztási, silóépítési és hasonló akciói többnyire csak akkor sikerültek jól, ha a gazdasági felügyelőségekre támaszkodtak.86

A gazdasági felügyelők sokrétű munkájának eredményeiből a következők emelhetők ki különösen:

1. 1924-től kezdve sikeresen kezdeményezték állattenyésztési alapok létesítését. Ez kiindulása volt annak, hogy egyes megyék utóbb közvetlenül is bekapcsolódtak az állattenyésztés fejlesztésébe. A megyék a rendelkezésükre állott anyagi eszközökből (főként az ebadó alapból) jelentős összegeket bocsátottak az állattenyésztő egyesületek támogatására, állatdíjazásokra, törzskönyvek vezetésére s az állattenyésztés minőségi fejlődését szolgáló egyéb célokra és intézményekre. Egyes megyék a gazdasági felügyelők sugalmazá- sára addig mentek el e téren, hogy a saját költségükön apaállatokat szereztek be és adtak ki használatra a községeknek. A gazdasági felügyelőségeknek e munkája lett rugója az akkori Magyarország egyik üdvös jogalkotása, „a törvényhatósági állattenyésztési alapok létesítéséről" szóló 1940 : XIII. törvénycikk meghozatalának. Az, hogy ezt a törvényt az új világháborús körülmények között is alig 3 év alatt majdnem száz százalékig át lehetett ültetni a gyakorlati életbe, szintén a gazdasági felügyelők céltudatos munkájának volt köszönhető. Szakvéleményük, javaslatuk döntő szerephez jutott az állattenyésztési alapok célszerű felhasználásában;

2. szinte versenyeztek egymással abban, hogy működési területükön mielőbb szarvasmarha-tenyésztő egyesület alakuljon.87 1926-tól kezdve eredményesen dolgoztak a szarvasmarha-tenyésztő egyesületeknek kerületi szövetségekbe való tömörítésén olyannyira, hogy a két világháború közti időszak végén már minden mezőgazdasági kamarai kerület területén egy-egy ilyen szövetség állt a hivatalos állattenyésztési politika szolgálatában.88 Mint a megyei

83 Éber Einő: A magyar állattenyésztés fejlődése. Bp. 1961. 581. p.

85 Kövy Józset: Gazdasági felügyelőségek és gazdasági ellöljárók. (A mai magyar földmívelésügyi igazgatás. Szerk. : Mártonffy Károly. Bp. 1944. 364. p.)

85 Az 1920 : XVIII. törvénycikk alapján működött mezőgazdasági érdekképviseleti szervezet (kamarák, bizottságok) és a gazdasági felügyelőségek közötti együttműködés kialakítása végett, de azért is, mert mind a megyei, mind a járási mezőgazdasági bizottságok működését eleinte hátráltatta, hogy hiányzott valaki, aki az ügyek adminisztratív intézésében az elnöknek segítségére van, kimondotta az 1921 : XLII. törvénycikk, hogy a megyei gazdasági felügyelőség vezetője a megyei mezőgazdasági bizottságnak, a járási gazdasági felügyelő pedig a járási mezőgazdasági bizottságnak előadói tisztét ellátni köteles.

86 Piacsek András volt központi kerületi (országos) gazdasági főfelügyelő személyes közlése.

87 1938-ig az ország szarvasmarha-tenyésztési szempontból legelmaradottabb észak-keleti megyéiben is megalakult a magyar tarka marhát tenyésztők egyesülete.

88 A többi állatfaj törzskönyvezését nem megyei szintű, hanem az egész országra kiterjedő egyesületek végezték, de azoknak nem voltak a helyszíni ellenőrzésre szerveik. Így egyes munkákat a megyei szarvasmarhantenyésztó egyesületek közegei végeztek el az országos állattenyésztő szervezetek részére. A szarvasmarha-tenyésztő egyesületek tevékenysége ezzel eredeti munkakörükön, a tejellenőrzésen és a törzskönyvezésen túl lassan kiterjedt a sertés-, juh- és baromfitenyésztésre is. A további fejlődés során a megyei szarvasmarha-tenyésztő egyesületek 1942-ben megyei állattenyésztő egyesületekké alakultak át, több szakosztályra tagozódva. Ugyanígy alakultak át a kerületi szarvasmarha-tenyésztő szövetségek kerületi állattenyésztő szövetségekké. (Erdei Ferenc—Pataky Ernö: Termelő szervezetek a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésében II. Agrártörténeti Szemle II. (1959.) évf. 1-4. sz.)

164