Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon
szarvasmarha- (1942-től kezdve állattenyésztő) egyesületek igazgatói szép eredményeket értek el a törzsállományok minőségi javításában.89 Az állattenyésztési szempontból elmaradt vidékek köztenyésztésébe az ő közvetítésükkel kerültek a megfelelő fajtajellegű tenyészállatok akként, hogy az Országos Állattenyésztő Szövetség vezette államsegélyes tenyészállat-beszerzési és -kiosztási akciókat ők szervezték, irányították, illetőleg bonyolították le. Ezúton a tenyészállat-importok költségei nemcsak megtérültek, hanem számottevő hasznot is eredményeztek. Az importált apaállatok után az állattenyésztő szervezetekbe tömörült kistenyésztők is sok kiváló értékű és nemesítő hatású utódot neveltek a köztenyésztés számára a két világháború közti időszakban.90 A gazdasági felügyelőknek a minőség fejlesztéséért folytatott több évtizedes szakműködése következtében, főként „a kötelező apaállatvizsgálatokról" szóló 1927 : XXV. törvénycikk hatálybalépése után, a környező országokból is szívesen vásároltak nálunk tenyészanyagot. Nagy részben gazdasági felügyelői munkaeredménynek tekinthető az is, hogy állattenyésztésünk a második világ- háborús pusztulásból 1948-ig valamelyest magához térhetett, s olyan szarvasmarha-típus alakult ki a dolgozó parasztság kezén, amely a szocialista nagyüzemekben alapja lehetett és lehet a tervszerű továbbnemesítésnek; 3. számottevő eredményt értek el az elhanyagolt közlegelők javításában. Tiszántúlon különösen a közlegelők fásítása, fektetéses trágyázása, a zsombé- kosodás elhárítása, a vízgazdálkodás megjavítása, a közlegelőknek elegendő számú kutakkal és itatóvályúkkal való ellátása, a dombos vidékeken pedig a vízmosások megkötése volt sikeres gazdasági felügyelői kezdeményezés. Mindezek az eredmények a legelőversenyeken is szembetűnővé váltak. Nem csekély részük volt a gazdasági felügyelőknek a zöldmezőszervezetek kiépítésében. Ennek lett következménye, hogy az ország számos vidékén fellendült a rétkultúra és a szántóföldi takarmánytermesztés. A tejgazdaság és a tenyészállatnevelés terjedése hozta magával a szántóföldi takarmánytermesztés, főként a lucerna, a herefélék és a baltacím termelésének kiterjesztését. A több takarmány több és jobb állatot, több trágyát, jobb talajművelést, kiadósabb talajerő-visszapótlást, megfelelőbb vetésforgót, változatosabb növénytermesztést, biztosabb termést eredményezett. Az állattenyésztésnek - elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésnek - minőségi fejlődése, különösen a Győr, Sopron, Baranya, Somogy, Békés, Csanád, Csongrád és Pest-Pilis-Solt Kiskun megyei kisüzemekben megalapozta az okszerűbb gazdálkodást; 4. főként az ő szervező munkájuk vezette sikerre az 1931-ben kezdődött országos „búzaegységesítő" akciót. Az Alföldön és Dunántúlon nagy területeket hódítottak meg a minőségi (Bánkúti, Hatvani, Fleischmann-féle stb.) búza- termesztés számára, hogy visszaszerezzék a magyar búzának az első világháború éveiben íeromlott hírnevét; 5. eredményes propagandatevékenységet fejtettek ki a nyomásos gazdálkodásról a váltógazdálkodásra való áttérés érdekében. Utóbbit mindenütt követte a tagosítás, amelynek megindítását többnyire gazdasági felügyelő kezdeményezte. Sok köszönhető nekik az ugarterületek fokozatos csökkenése terén is. Továbbá működésük kezdetén országszerte még szokásban volt a tarlólegeltetés, a tarlóméhészkedés, eléggé általános volt a tarlónak az őszi szántásig való 89 Rendszerint az állattenyésztő egyesületet vezető gazdasági felügyelő látta el a megyei gazdasági felügyelőségen az állattenyésztési előadó munkáját. 90 A gazdasági felügyelők e munkájának eredménye az évenként rendezett országos mezőgazdasági kiállításokon mutatkozott meg leginkább, ahol mindig több és több parasztgazda is szerepelt díjazott állataival. 165
