Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon
volna bele a földbirtoknak a polgári gazdasági és társadalmi rendben elvileg szabad használatába, továbbá megváltoztatta volna a magyar közigazgatás történetileg kiálakult hatósági szervezetét azzal, hogy vele párhuzamosan külön mezőgazdasági fórumrendszer kiépítését javasolta. Egyébként maguk a gazdasági felügyelők sem értettek egyet elgondolásával.73 Az említett reformtervek közül csak a Grabovszky nevéhez fűződő gazdatitkári elképzelésből valósult meg valami. Gyakorlati megszervezője Tokaji Nagy László lett, aki abból indult ki, hogy majdnem minden községben található olyan gazda, aki többé-kevésbé érdek nélkül foglalkozik társaival, akihez a többiek ügyes-bajos dolgaikban fordulni szoktak. A közbizalomnak ezt a letéteményesét - feltéve, hogy megfelelő gazdasági tudással, élettapasztalattal, mozgékonysággal és szervezőképességgel rendelkezik - megbízhatja a gazdakör azzal, hogy társainak gazdálkodásukban a segítségére legyen,74 Grabovszky fix jövedelmet szánt a gazdatitkároknak, hogy egész munkaerejüket a szerződtető kör tagjainak szentelhessék. Terve ebben a formában nem válhatott valóra, mint egyik hasonló terv sem, amely az anyagi fedezetet a gazdák vagy társadalmi szervezeteik önkéntes felajánlása útján óhajtotta volna előteremteni. Utóbb csupa olyan - lehetőleg okleveles - gazdát alkalmaztak gazdatitkárként, akiknek egzisztenciájuk volt s ezért fizetés nélkül is elvállalhatták a közérdekű megbízatást. De volt ellenszolgáltatás nyújtására is némi lehetőség. Ilyen alapon néhány év alatt több száz gazdatitkárt sikerült toborozni. A gazdatitkár feladata részint tanácsadás, részint közreműködés volt. Az előbbit díjtalanul kérhette bármely köri tag. A közreműködő tevékenységet, különösen ha az kiszállással volt egybekötve, a -kör számára fizetendő minimális díjazásért vagy jutalékért lehetett igénybe venni. A gazdatitkár évenként legalább tizenkétszer határszemlét, négyszer pedig udvar-, istálló-, raktár- és pinceszemlét volt köteles tartani. Ilyenkor észrevételeit, tanácsait a helyszínen közölte a gazdákkal. Télen hetenként összegyűjtötte a 16-20 éves gazdaifjakat és a haladó gazdálkodáshoz szükséges tudnivalókat, valamint a hasznos gyakorlati újításokat beszélte meg velük. A gazdakör nevében intézte a tagok nagyban való beszerzéseit és terményeik közös értékesítését. Az így elért haszon 75%-át visszatérítették a gazdáknak, 25%-át pedig a kör kapta. Ebből díjazták a gazdatitkár munkáját, akinek javadalma eképp jelentékeny mértékben ügyességétől függött és a kör részére szerzett haszon negyedrészéből kitellett. Per esetében a gazdatitkár volt a köri tagok bírósági szakértője. Termelő és értékesítő szövetkezeteket is igyekezett szervezni s ha ilyen létrejött, annak ügyvitelét mérsékelt díjazásért ellátta. Érintkezést tartou fenn a gazdakör tagjai és a többi agrárintézmény között. A gazdatitkároknak az ország egész területén való munkába állítása végett 1932-ben a Faluszövetség védnöksége alatt gazdatitkári szövetség alakult. Ennek szervezésével szintén Tokaji Nagy Lászlót bízták meg, aki azután a gazdakörökhöz és a Faluszövetség helyi fiókjaihoz egyre több gazdatitkárt szerződtetett. Az 1929-1933. években általános gazdasági válság bénította meg Magyarországon is az élet számtalan területét s az államháztartási helyzet nagymértékben romlott. Hivatalos helyen ekkor az volt a felfogás, hogy üdvös lenne ugyan a mezőgazdaság állami szakfelügyeletét a községekig decentralizálni, minthogy azonban az egyelőre lehetetlen, a gazdák autonóm szervezetei gazdatitkárokat alkalmazzanak a falvakban. A mezőgazdasági tanácsadás ügyét sem a járási gazdasági felügyelők, sem a gazdatitkárok tevékenysége kielégítően nem oldotta meg. Ezért az öt kerületi mezőgazdasági kamara a harmincas évek elején „körzeti előadói” állásokat szervezett. Körzeti előadókul gyakorlattal biró okleveles gazdákat alkalmaztak. Kovács Miklós volt gazdasági főfelügyelő személyes közlése. "4 Tokaji Nagy László: A gazdatitkári intézmény szervezésének eddigi eredményei. Köztelek, 1930. évf. 1674. p. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 161
