Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon
Ezek körzetük területén laktak s hivatásuk kizáróan a mezőgazdasági tanácsadás volt; az ún. határgazda szerepének betöltése. Számuk azonban költség- vetési fedezet hiányában csekély volt; 1939 végén a közigazgatási járások számának alig negyedében működtek.75 Községi gazdasági elöljárók A magyar mezőgazdaság községi szintű szakigazgatási felügyeletét - a gazdasági felügyelői intézményt kiegészítve - „a mezőgazdaság fejlesztéséről” szóló 1942 : XVI. törvénycikk és az abban nyert felhatalmazás alapján kiadott 133 100/1942. F. M. számú rendelet valósította meg. Üjabbkori mezőgazdaságunk fejlődésében e törvény ugyanúgy határkövet jelentett, mint majdnem félévszázaddal korábban az 1894 : XII. törvénycikk, de elvileg már kifejezetten az állami beavatkozás alapján állt. A benne lefektetett milliárdos beruházási program keretében végre a községi mezőgazdasági szakfelügyelet ügye is dűlőre jutott. Az addig csak néhány száz községben dolgozó gazdatitkár és ennél jóval kevesebb kamarai körzeti előadó helyett azontúl az állami költségvetés terhére minden nagyobb községben külön, a kisebb községekben pedig körzetenként „gazdasági elöljáró”-! kellett alkalmazni. Ugyancsak gazdasági elöljárót alkalmaztak a városokban is. A földművelésügyi miniszter által kinevezendő személyeket az illetékes megyei gazdasági felügyelőség hozta javaslatba, ügyelve arra, hogy az illetők a helyi mezőgazdasági viszonyokat alaposan ismerjék, és szaktudásuknál, addigi munkásságuknál fogva gazdatársaik körében tekintélyük legyen. A gazdasági elöljárói tisztséget nem kötötték iskolai végzettséghez, ahol azonban a termelés színvonala megkívánta, a lehetőség szerint gyakorlattal rendelkező okleveles szakembert alkalmaztak. A gazdasági elöljáró fizetett állami alkalmazott volt ugyan, de egyéb olyan munkakört is elláthatott, amely- lyel szintén gazdatársai javát szolgálta, lehetett pl. hegybíró vagy szövetkezeti elnök.76 Munkáját a járási gazdasági felügyelő irányítása és utasítása szerint végezte.77 Elvileg a következőkben határozta meg a törvény a gazdasági elöljáró feladatait: a mezőgazdaság fejlesztése, a földbirtokrendező eljárás során földhöz juttatottak gazdálkodásának és a mezőrendészeti jogszabályok végrehajtásának ellenőrzése, egyes földművelésügyi igazgatási teendők,78 79 80 tanácsadás és javaslattétel a községi elöljáróság részére, a községi mezőgazdasági bizottság titkári teendőinek ellátása.79 80 Köteles volt a mezőgazdasági termelésnek mind mennyiségi, mind minőségi emelését tőle telhetőén előmozdítani, gazdatársait az okszerű és helyes gazdálkodásnak megnyerni s evégből maga 75 Soproni Elek: A mezőgazdasági tanácsadás fejlődése, haladása és jelentősége. Magyar Gazdák Szemléje 1939. évf. 414. p. 76 Ezen, valamint a saját birtokán folytatott gazdálkodáson kívül más hasznothajtó foglalkozást csak az illetékes gazdasági felügyelőség hozzájárulásával folytathatott, de saját gazdálkodásának érdekét sem helyezhette gazdasági elöljárói munkája elé. Magánosok részéről jutalmat, kedvezményt nem fogadhatott el. 77 Amikor a gazdasági felügyelő a község területén tartózkodott, köteles volt rendelkezésére áilani, vele a helyszíni szemlén részt venni, 78 A járási gazdasági felügyelő feladatköréből átvállalta a mezőrendőri jogszabályok végrehajtásának, a földhöz- juttatottak gazdálkodásának ellenőrzését, a legeltetési társulatok és a, közös legelőben érdekelt bírtokosságok működésének figyelemmel kísérését, a köztenyésztésben használt bikák, kanok elhelyezésének, takarmányozásának, gondozásának és használatának felügyeletét. 79 Azokban a községekben, ahol az 1920 : XVIII. törvénycikkel életrehívott mezőgazdasgi érdekképviseleti szervezet keretében községi mezőgazdasági bizottság alakult, a gazdasági elöljáró hivatalból annak titkára lett, ahol pedig mezőgazdasági bizottság nem alakult, de gazdakör működött, felkérésre köteles volt annak titkári tennivalóit ellátni. 80 Pataky Ernő: A mezőgazdaságfejlesztésí törvény és munkaterv (1942: XVI. te.) Bp. 1943. 247. p. 162
