Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon

ján gazdasági felügyelőségre változtatta az állattenyésztési felügyelőségek címét és megbízta a felügyelőket, hogy lássák el mindazokat a teendőket is, amelyekre működésük területén külön földművelésügyi szakigazgatási szerv nincsen.36 Ezzel a kialakult tényleges helyzetet legalizálta a miniszter, mert a felügyelők már évek óta így dolgoztak.37 Új minőségük most még inkább megkövetelte, hogy érintkezésük a gazdákkal és a megyei (általános közigazgatási) hatóságokkal sűrűbb, ennélfogva egy-egy felügyelőségnek kerülete kisebb legyen. Számukat tehát 1912-ig 63-ra emelték fel. Továbbra is zavaróan hatott azonban, hogy tisztázatlan maradt viszonyuk az általános közigazgatáshoz. Munkájuk a mezőgazdaságnak majdnem minden ágára terjedt ki, mégsem képviselhették a földművelésügyi kormányzatot a megyénél, ahol pedig kellően nem is ismerték a gazdasági felügyelőségek tevékenységét s a földművelésügyi minisztertől kapott szolgálati utasításait. Előfordult, hogy a járási hatóság az illetékes gazdasági felügyelő tudta nélkül tűzte ki az apaállatszemle idejét, sőt meg sem hívta őt arra.38 A kérdés rendezést igényelt, annál is inkább, mert az 1911. évi Budapesti IX. Országos Gazdakongresszus is mezőgazdasági szakértő bekapcsolását kívánta a közigazgatásba.39

A gazdasági felügyelői szolgálatot „a mezőgazdasági ügyeknek a törvényhatóságoknál való intézéséről" szóló 1912 : XXIII. törvénycikk, illetőleg ennek 12 200/1912. F. M. sz. végrehajtási rendelete hangolta össze az általános köz- igazgatással. E rendezés során két fontos érdekre voltak figyelemmel: arra, hogy a földművelésügyi miniszter állandó szakképviselővel rendelkezzék a megyékben, továbbá arra, hogy legyen az általános közigazgatási szervezetben olyan szakképzett mezőgazdasági tanácsadó, akinek működése révén a közigazgatás gazdasági tartalmat is kapjon.40

Az új helyzetben a gazdasági felügyelőség vezetője 1913. január 1-től kezdve szakelőadói tennivalókat látott el a megyénél.41 Véleményét a megye közigazgatási bizottságának, árvaszékének és alispánjának minden fontosabb mező- gazdasági ügyben me^ kellett hallgatnia, másrészt a ^felügyelőség vezetőjének az említettek felhívására mezőgazdasági ügyekben véleményt kellett mondania, javaslatot kellett tennie.42 De önálló előterjesztést is tehetett a megyéhez és ezt a megye illetékes szervének érdemben tárgyalnia kellett. Köteles volt a gazdasági felügyelőség vezetője előterjesztést, javaslatot tenni minden olyan esetben, amikor bármily úton tudomására jutott jelenség, hiány vagy szabálytalanság folytán a mezőgazdaság érdekében hatósági intézkedésnek vagy statútum alkotásának szükségessége merült fel. Ülési és szavazati joga volt a megyei közgyűlésen, a közigazgatási bizottságnak és gazdasági albizottságának pedig tagja és szakelőadója, ezáltal a megye agrárirányú működésének ellenőre lett.43 Mindezzel a törvény szervesen beillesztette a mezőgazdaság szakfel36 Ugyanakkor a miniszter megszüntette a gazdasági tanintézetek, illetőleg gazdasági akadémiák tanári testületéiből alakított gazdasági tanácsadó bizottságokat (Magyaróvár, Keszthely, Debrecen, Kolozsvár, Kassa), amelyek 1896 óta a gazdaközönségnek szakvéleményt, tanácsot adtak mindazokban a mezőgazdasági ügyekben, amelyek gondozására .megfelelő intézet, hivatal nem volt.

37 Mezrenics lván-Torday Lajos: A magyar közigazgatás szervei 1867-1937. Bp. 1937. 227. p.

38 Éber Ernő: A gazdasági felügyelői intézményről. Köztelek 1911. évf. 536. ■■>.

39 Az 1911. évi Budapesti IX. Országos Gazdakongresszus Naplója. Bp. 1911. 48. p,

40 Az 1912: XXIII. törvénycikk javaslatának miniszteri indokolásából.

41 Előadói mivoltában a gazdasági felügyelőség vezetője köteles volt a megyei közigazgatás keretében felmerülő, különleges szakismereteket feltételező mezőgazdasági tárgyú hatósági intézkedések tervezetét kidolgozni és azokat referálni, illetőleg a helyszínen letárgyalni.

42 A törvényhatósági jogú városok a gazdasági tanácsnok személyében saját szakszervvel rendelkeztek az autonómia* keretében gazdasági ügyeik ellátására, ezért a városi törvényhatóságokban a gazdasági felügyelő a polgár- mesternek nem előadója, hanem ,,csak" szaktanácsadója volt.

43 Déványszky Kálmán: Az. állattenyésztés állami támogatása. Bp. 1932. 10. p.

153