Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon
ügyeletét a megyei közigazgatásba, létrehozta az addig nélkülözött intézményes kapcsolatot az általános közigazgatás és a mezőgazdasági szakigazgatás között.44 45 46 47 A gazdasági felügyelőségek megszilárdításának hírére kiújultak azok az ellenvetések, amelyek már 1908-ban lábra kaptak. Sérelmezték, hogy az állam tért hódít az önkormányzat rovására. Az országgyűlésen és a napisajtóban felhozták a megyei autonómia csorbulását, az etatizmus terjedését, de a megye újabb anyagi megterhelésétől is féltek. Ezeket az aggodalmakat a törvény azzal igyekezett eloszlatni, hogy a gazdasági felügyelőség vezetőjét megyei szolgálatában a megye első tisztviselőj ének, az alispánnak rendelte alá, továbbá azzal, hogy az új szakszolgálat rendszeresítésével járó terheket - az irodai költségek kivételével - az államkincstárra hárította. Utóbb csak a gazdasági egyesületek körében maradt fenn nyugtalanság, mert attól féltek, hogy munkakörüket a gazdasági felügyelőségek ki fogják sajátítani.45 Az OMGE egyik titkára a gazdasági felügyeletnek törvény útján történt rendezése alkalmával az agrárérdekeltség nevében azt kívánta, hogy állapítsák meg pontosan a felügyelőségek munkakörét, „nehogy a tülvitt ambíció vagy a fejlődés rendje olyan intézményeket alakítson ki belőlük, amelyek a gazdasági egyesületeket. .. kiszoríthatnák".46 A gazdák szószólója nem látszott tudomást venni arról, hogy az ok, amely miatt az addigi állapoton változtatni kellett, az egyesületi munka pangásában rejlett, ami a gazdák érdeklődésének és főként áldozatkészségének hiányára volt visszavezethető. Egy másik szakíró viszont arra a következtetésre jutott, hogy „a gazdasági egyesületek és a gazdasági felügyelőségek egymást megértve, együttműködve, együttes munkájuk által hatalmas támasztói és segítői lesznek a vármegye gazdaközönségének"47 Az említett törvény nem részletezte a gazdasági felügyelőségek feladatait. Az élet látta el őket munkaprogrammal, más törvények és sok rendelet számtalan tennivalóival. A földművelésügyi miniszter többi vidéki szakigazgatási szervének - az említett speciális felügyelőknek - működése csak egy-egy többé-kevésbé jelentős érdekkörben mozgott, a gazdasági felügyelőségekre hárult úgyszólván mindaz, amit állami eszközökkel a mezőgazdaság fejlesztéséért tenni lehetett. Az 1912 : XXIII. törvénycikk célja volt az is, hogy a gazdasági felügyelőség — az alispánnal egyetértve - bevezesse azokat a különleges intézkedéseket, amelyek az eredményes és fejlődő gazdálkodást hivatva voltak biztosítani, mint pl. a megyei állattenyésztési statútum korszerűsítését, megyei szarvasmarhatenyésztő egyesület szervezését és hasonlókat. A felügyelőségek munkája szaporodott, az intézmény izmosodott, bár az első világháború éveiben a sok feladat megoldása nem kevés akadályba ütközött. A 2-3 főből álló felügyelőségek fiatalabb tagjait hadiszolgálatra hívták be, a megmaradtak alig győzték munkájukat, de annak korlátozása károsan hatott volna vissza a közérdekre.48 A növénytermesztés és az állattenyésztés teljesítőképességének fokozása egyre intenzívebb állami irányítást kívánt, hogy mezőgazdaságunk a háborús nehézségek között is biztosíthassa az ország közellátását, sőt részben Ausztriáét is. A minisztériumtól és a megyeházán kapott növekvő feladatok ellátása a gazdasági felügyelőségek tagjait annyira lekötötte, hogy alig teljesíthettek külszolgálatot. Kevés érintkezésük volt a járási hatósággal. Márpedig ez mezőgazdasági közigazgatásunknak is fontos szerve volt. Az I. fokú hatósági 44 Egyszersmind az 1912: XXIII. törvénycikk megszüntette az 1882-ben rendszeresített s már korszerűtlenné vált közgazdasági előadói megbízatásokat. 45 Fokozta a gazdasági egyesületek kedvetlenségét csalódásuk amiatt, hogy a miniszteri kirendeltségek mellé egy újabb, befolyásával szintén a gazdaközönséghez férkőző állami hivatalt létesítettek ahelyett, hogy a kormányzat a gazdasági egyesületek hálózatára alapozott mezőgazdasági érdekképviselet ügyét oldotta voina meg, holott azt már az 1901-1906. évi országgyűlést megnyitó trónbeszéd a hamar megoldandó feladatok közé sorolta. 46 By. (Buday Barna]: Társadalmi problémák. Köztelek, 1912, évf. 221. p. 47 Ipolyi Keller lván: A gazdasági felügyelőségek új beosztása és a gazdasági egyesületek. Köztelek, 1912. évf. 512. p. 48 Aktamunkáva! való túlterheltetésüket megakadályozni célozta az a rendelkezés, hogy az alispán nem utalhatta a gazdasági felügyelőséghez az olyan ügynek előadását, amelynek volt ugyan mezőgazdasági vonatkozása, de lényegében nem volt mezőgazdasági szakkérdés, pl. egy, a mezőgazdaság körében alkalmazottnak a fegyelmi ügyét. 154