Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon
megfelelő mezőgazdasági tanácsadó és egy ugyanilyen háztartási tanácsadó. Az USA-ban a mezőgazdaság szakfelügyelete a felsőfokú mezőgazdasági oktatáshoz kapcsolódott. A különleges szak- képzettséget igénylő kérdésekben a kísérleti állomások segítségét is igénybe vették a county agentek, akik minden eljárást, lett légyen az növényvédelmi, műtrágyázási vagy más jellegű munka, maguk mutattak be a gazdáknak. Nem elégedtek meg a szóbeli útbaigazítással, hanem a keresztülvitel lehetőségeiről a helyszínen győződtek meg. 1925-ben 3406 county agent dolgozott az USA mezőgazdaságában s a farmereknek 27%-át látták el egyénenkénti tanáccsal. A county agentek és a területileg illetékes mezőgazdasági főiskola közti összeköttetést a gazdasági tanácsadói szakértő (extension specialist) tartotta fenn, aki állandóan figyelemmel kísérte a mezőgazdasági szaktudományokban elért eredményeket s eljuttatta a county agentekhez a szükséges ismeretterjesztő és propagandaanyagot. A központi szervezés munkáját az egyes államok gazdasági tanácsadói szervezetének igazgatója (state extension director) végezte.18 Dániában a mezőgazdaság szakirányítása a fejlett szövetkezeti élettel volt kapcsolatos. A szövetkezet szolgálatában álló dán gazdasági tanácsadó (Wirtschaftskonsulent) kizárta a szövetkezeti tagok közül azt, aki utasításainak nem tett eleget. A kiterjedt szövetkezeti hálózat, a népfőiskolák munkája és a gazdasági tanácsadók tevékenysége együtt hozta létre Dánia fejlett mezőgazdasági kultúráját. Svájcban az egész országot behálózó paraszttanácsadói szervezet (Bauernsekretariat) fő feladata volt az alpesi állattenyésztő gazdálkodással kapcsolatos törzskönyvezés és számvitel kiépítése, elterjesztése. A Szovjetunióban a szocialista tervgazdaságnak megfelelően a mezőgazdasági üzemek irányításának egészen más módszereit valósították meg. Főként az első ötéves tervidőszaktól (1928- 1932) kezdve a szakmai útmutatásokon és a hitelnyújtáson túl a gazdálkodásba való imperativ beleszólás is eszköze lett a szakirányításnak. A járási tanácsok végrehajtó bizottságainak határozatait, valamint a járási mezőgazdasági osztályok vezetőinek utasításait számos kérdésben kötelezővé tették a kolhozok számára.20 Állattenyésztési felügyelőségek A kiindulás, amely a magyar mezőgazdaság általános szakigazgatási felügyeletéhez vezetett, az állattenyésztési felügyelőségek létesítése volt. Az 1894 :XII. törvénycikk állattenyésztési tárgyú rendelkezései végrehajtásának szakszerű ellenőrzésére21 a földművelésügyi miniszter 1896-ban Budapest, Nagyvárad, Kolozsvár, Segesvár, Kassa és Máramarossziget székhellyel 6 kerületi állattenyésztési felügyelőséget szervezett.22 Ezek feladatává tette, hogy szakvéleményt és útbaigazítást adjanak a gazdáknak szarvasmarha-, sertés-, juh- és baromfitenyésztésük fejlesztéséhez, irányítsák ezeknek az állatfajoknak a köztenyésztését.23 Működésük az állattenyésztés minőségi színvonalának emelését és az állatlétszám növeléséhez szükséges előfeltételek megteremtését célozta.24 Tevékenységükkel hozzájárultak ahhoz, hogy fokozódott a tenyésztési kedv; sok nagyobb gazdaság, de egyes kisbirtokosok is az állattenyésztési felügyelők útmutatása szerint tenyészállatnevelésre rendezkedtek be. Ez szükSzladits Imre: A mezőgazdasági tanácsadás szervezete az Északamerikai Egyesült Államokban. Magyar Gazdák Szemléje 1937. évf. 268—269. p. 19 Soproni (Schmidt) Elek: A mezőgazdaság irányítása a Németbirodalomban. Bp. 1935. 21., 22., 27., 31-47. p. 20 Sztugyenyikin Sz. Sz. : Szovjet államigazgatási jog. Bp. 1951. 213-214. p. 21 Az 1894: XII. törvénycikk tenyészkerűletek kijelölésével irányt szabott az állattartó gazdáknak a fajták megválasztásához a köztenyésztésben használt apaállatok beszerzését és tartását pedig a községek kötelességévé tette. Ez alól csak akkor mentesült a község, ha más közület (pl. legeltetési társulat, közbirtokosság) önként vállalta és teljesítette ezt a feladatot, A köztenyésztésben használt apaállatok számának, minőségének, beszerzésének, tartásának és használatának részletes szabályozásáról a megyék állattenyésztési statútum (szabályrendelet) alkotásával voltak kötelesek gondoskodni. 22 Egy-egy állattenyésztési felügyelőség kerülete tehát - az ország megyéinek számát tekintve - átlagosan 10-11 megye területére terjedt ki, vagyis akkora volt, hogy azt a felügyelők évek alatt sem ismerhették meg alaposan. 23 A lótenyésztés fejlesztése nem tartozott feladataik közé, mert azt honvédelmi jelentősége miatt a katonailag szervezett méneskari szolgálat látta el. 24 Résztvettek a köztenyésztésben használt bikák, kanok vizsgálatában és azokról - ha megfeleltek - te- nyészigazolványt állítottak ki; közreműködtek azok beszerzésében, sőt gyakran maguk szerezték be a község részére az apaállatot, amely esetben a község 3 féléves kamatmentes törlesztési kedvezményt kapott, szegényebb községek esetében pedig az állam még a vételár 5-20%-át is magára vállalta; résztvettek az állatkiállítások és vásárok alkalmával kitűzött állami díjak odaítélésében; figyelemmel kísérték a törvények, rendeletek, statútumok állattenyésztési vonatkozású rendelkezéseinek és az ugyanilyen hatósági intézkedéseknek végrehajtását. 151
