Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon
séges is volt a köztenyésztés növekvő apaállat-szükségletének kielégítéséhez,25 mert a századforduló körüli gazdasági válság sokkal érzékenyebben érintette fő terményünk, a búza és a nagy távolságra is szállítható többi tömegtermény árát, mint az állattenyésztés kvalifikáltabb termékeiét. A kővetkező években a felügyelőségek számát fokozatosan emelték, de kerületük még mindig olyan nagy volt, hogy a felügyelők figyelme alig terjedhetett ki a takarmánytermesztés helyzetére is.26 Nem volt szerencsés az sem, hogy a megyei, a járási és a városi állatorvosi szolgálatnak 1900-ban történt államosítása alkalmával elmulasztották az állattenyésztésben érdekelt két állami szolgálati ág közti intézményes együttműködés biztosítását.27 Minthogy azonban az állattenyésztési felügyelők valamennyien e célra kiválasztott és az állattenyésztéshez kitünően értő, lelkes szakemberek voltak,28 szarvasmarha-tenyésztésünkben a már előbb kialakult bonyhádi és Vas megyei tájfajtán kívül nem utolsó sorban az ő munkájuk nyomán olyan jó minőségű, nagyobb tömegben is egyöntetű - szintén tájfajta jellegű - állományok keletkeztek az ország több vidékén, mint a mosoni, soproni, pécsváradi, csurgói, ipolyvidékí, nógrádhonti és kiskárpáti marha.29 A XX. század elején megnövekedtek a magyar mezőgazdaság termelőerői.30 Ennek következtében bővült a hivatalos mezőgazdasági program és a Földművelésügyi Minisztérium többnyire a már rendelkezésre álló külső apparátust vette igénybe tervei megvalósítására. Üjabb és újabb feladatokkal látta el az állattenyésztési felügyelőségeket s számukat fokozatosan felemelte.31 A szakkörök is sürgették azoknak általánosabb feladatokkal való foglalkoztatását, mert a gyakorlati eredmények nem mindig álltak arányban a mezőgazdaságunk fejlesztéséért tett központi intézkedésekkel.32 Törvényeket hoztak, országos intézményeket létesitettek a mezőgazdasági termelés fokozására, de hiányzott vidéken az olyan szerv, amely a központi kezdeményezések mezőgazdaságfejlesztő hatását érvényre juttatta volna. Az általános közigazgatási hatóságok bürokratikus feladatokkal való elhalmozottságuk miatt sem szentelhettek elég figyelmet a mezőgazdasági ügyeknek.33 A közgazdasági előadók működése pedig kevés kivétellel nem volt eléggé szakszerű és semmiképpen sem volt elég közvetlen ahhoz, hogy megindítsa, illetőleg tovább vigye a fejlődés folyamatát.34 Gazdasági felügyelőségek Ilyen körülmények között a földművelésügyi miniszter „az állattenyésztés fejlesztéséről" szóló 1908: XLIII. törvénycikkben35 kapott felhatalmazás alap25 Krenedits Ferenc: A m. kir. állattenyésztési kerületi felügyelői intézmény. Köztelek, 1898. évf. 982. p. 26 Siklaki Iván: Gazdasági felügyelők. Balassagyarmat, 1902. 41. p. 27 Tormay Béla: Állatorvosi feladatok a köztenyésztés terén. Bp. 1902. 17. p, 28 Konkoly Thege Sándor: Állattenyésztésünk fejlesztésének irányai, eszközei és eredményei (Állattenyésztési politika). Bp. 1948. 73. p. 29 Kövy Józseí: A m. kir. gazdasági felügyelői szolgálat. Rádiós gazdasági előadások: XIV. (1941.) évf. A sorozat. 8. szám. 30 Pach Zsigmond Pál-Berend T. lván-Szuhay Miklós: Magyar gazdaságtörténet Ш/1. rész. Kézirat. Bp, 1962. 42. p. 31 1908-ban már 41 állattenyésztési felügyelőség működött az országban. 32 Bándi Sándor: Néhány észrevétel a mezőrendőri törvény revíziójának kérdéséhez. Köztelek, 1907. évf. 738. p. 33 Seytried Károly: Mezőgazdasági közigazgatásunk. Köztelek, 1903. évf. 125. p. 34 Ezért Csanád megye 1902-ben a közgazdasági előadói intézmény reformja ügyében feliratot intézett a földművelésügyi miniszterhez s azt hasonló állásfoglalás és eljárás végett valamennyi társtörvényhatóságnak is meg- küldötte. (A közgazdasági előadói állás reformja. Gyakorlati Mezőgazda 1902. évf. 337. p.) 35 Köztenyésztésünkbe az 1908: XLIII. törvénycikk bevezette a közvetlen anyagi támoyatás elvét. Ez apaállatok beszerzésére segélyek, hitelek nyújtásában, tenyészállat - importok és - kiosztási akciók támogatásában, továbbá mind síkföldi, mind havasi közlegelők megszerzésére, javítására és felszerelésére pénzsegélyek engedélyezésében, állatkiállítások és díjazások rendezésének elősegítésében, a tejszövetkezeti hálózat kiépítésében és hasonlókban nyert gyakorlati alkalmazást. E törvény utasította a földművelésügyi minisztert, hogy egy nagy központi fekvésű vásártelepet rendezzen be országos tenyész- és haszonállat-kiállítások céljára. (A kőbányai telepet mégis csak 1921 tavaszán nyitották meg és adták át hivatásának.) 152
