Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon

II. Frigyes, míg Ausztriában (és nálunk) Mária Terézia gazdasági egyesületek útján kívánta a mezőgazdasági termelést előmozdítani. Ausztriában Wien, Graz, Innsbruck, Linz és Klagenfurt székhellyel 1785-ben létre is hoztak egy-egy tartományi gazdasági egyesületet.11 Németországban az egység megteremtése után 1879-ben mezőgazdasági, államuradalmi és erdőgazdasági minisztériumot szerveztek,1^ ez azonban az első világháború idejéig csak közvetve szólt bele a mezőgazdálkodás menetébe, illetőleg annak csak egyes határterületeit szabályozta, mint pl. az állategészségügyi rendészetet és ennek külforgalmi vonatkozásait.I3 Ausztriában utóbb a tartományi főnökök alá rendelt „mezőgazdasági felügyelő"-k működtek. Ezek feladatává tették a mezőgazdaság szükségleteinek közvetlen tapasztalás útján való megismerését, a minisztériumnak erről és a mezőgazdaság emelésére tett intézkedései eredményeiről való értesítését, a minisztérium és a gazdasági egyesületek közti eszmecsere közvetítését, valamint a földműveléssel foglalkozók részére a szaktanácsadást. Az első osztrák mezőgazdasági felügyelői állást 1869-ben szervezték Zárában Dalmácia részére, 1876-ban két újabb ilyen állást rendszeresítettek: egyet Bécs székhellyel a Morvaországból, Sziléziából és Alsó-Ausztriából álló tartománycsoport számára és egyet Linzben Felső-Ausztría, Salzburg, Vorarlberg és Észak-Tirol részére, a negyediket 1892-ben szervezték Lembergben Galíciának, az ötödiket 1897-ben Prágában Csehországnak, majd sorra került a többi örökös tartományban is a mezőgazdasági felügyelői állás megszervezéseД4 A mezőgazdaság szakfelügyeletének ez az osztrák rendszere bizonyos mértékben mintául szolgált nálunk.

Németországban nem ismertek az általános közigazgatásba beillesztett szakfelügyeleti szervet. Ott az állattenyésztés és többé-kevésbé a növénytermesztés is, de úgyszólván a mezőgazdaságnak minden ága a mezőgazdasági egyesületek, kamarák és főként a szakoktatási intézetek szakmai irányítása alatt állott. Az első idevonatkozó kezdeményezés a Deutsche Landwirtschafts-Gesellschaft részéről 1900-ban történt. A német gazdáknak ez a tekintélyes egyesülete a birodalom minden részéből összeírta azokat, az átlagosnál nagyobb gyakorlati eredményeket elért tagjait, akik tanácsadásra vállalkoztak s a felvilágosítást, útbaigazítást kérő feleket a hozzájuk legközelebb lakó tanácsadóhoz utasította. A tanácsadásnak ezt a formáját azonban kevesen vették igénybe. 1908-ban a keletporoszországi mezőgazdasági kamara kerületi tanácsadó állomást rendezett be és utasította 14 alkalmazott tanácsadóját, hogy az üzemeket a helyszínen tanulmányozzák s szükség esetében a kamara technikai intézeteinek bevonásával tegyenek javaslatot a talált hibák megszüntetésére. A mezőgazdaság szakfelügyeletének további, a hitelintézetekkel kapcsolatos formáját Németországban a nagyobb gazdaságok céljainak szem előtt tartásával hívták életre. Ennek lényege az volt, hogy a tanácsadó a mögötte álló hiteiintézetnél hosszú lejáratú tör- lesztéses kölcsönt eszközölt ki a gazda számára s a hitel visszafizetéséig a gazdaság az intézet szakfelügyelete alatt állott, amely ezt a jogát a gazdasági tanácsadó útján gyakorolta. Ha ennek tanácsait a gazda nem fogadta meg vagy ha a hitelintézet a további szakirányítást kilátástalanság miatt megszüntette, a hitel azonnali visszafizetése vált esedékessé. A kisbirtokosok gazdálkodásának szakirányítása Németországban főként az alsófotkú .mezőgazdasági oktatással volt kapcsolatos, mégpedig abban a formában, hógy a téli gazdasági iskolák tanerői nyáron tanácsadói tevékenységet folytattak.1-11 12 13 14 15 Németországban a Wirtschaftsberater azonos volt a téli gazdasági iskola tanárával. A szakiskolákra támaszkod' ún. parasztgazdasági tanácsadás ott eléggé általános lett és eredményesen működött.16 A szakiskola és a tanácsadó szerv között fennálló szoros személyi kapcsolatból következett, hogy a gazdasági tanároknak nemcsak hivatásukban kellett teljes jártassággal bírniok, hanem ismerniök kellett körzetük gazdálkodási viszonyait is, mert csak így tudták a táj viszonyaihoz simuló tanácsaikat a kívánatos módon megadni.n

Az USA-ban a mezőgazdaság szakfelügyeletének bevezetésére a texasi gyapottermelők 1902-ben elszenvedett nagyarányú rovarkára szolgáltatott okot. Annak leküzdésére az U. S. Department of Agriculture (fölművelésügyi minisztérium) tervet dolgozott ki az egyöntetű védekezés hatósági irányításának és ellenőrzésének megszervezésére. Evégből és általában a gyapottermelés előmozdítására akkor - county agent elnevezéssel - néhány helyi tanácsadót neveztek ki. 1912-ben már az USA egész gyapottermelése az ő felügyeletük alatt állt. A „Smith-Lever Act" néven ismert törvény 1914-ben kiterjesztette a county agentek feladatkörét, amennyiben elrendelte, hogy minden járásban működjék a mezőgazdasági termelésnek a gyapottermelésen túlmenő irányítására és a farmerek útbaigazítására egy-egy elméletileg képzett és gyakorlati szempontból is

11 Magyarországon a királynő hasonló törekvése meghiúsult a rendek ellenállásán, akik minden kpzpohti intézkedést az alkotmány - helyesebben saját előjogaik - elleni merényletnek tekintettek.

12 Facius, Fridrich: Wirtschaft und Staat (Die Entwicklung der staatlichen Wirtschaftsverwaltung in Deutschland vom 17. Jahrhundert bis 1945.) Boppard am Rhein, 1959. 57. és 60. p.

13 Abel, Wilhelm: Agrarpolitik II, Aufl, Göttigen, 1958. 86. p.

14 Az osztrák agrárkormányzat története 1848-1889. Magyar Gazdák Szemléje 1903. évf. 147-148. p.

lő Aereboe. Friedrich: Agrarpolitik. Berlin 1928. 298. p.

16 Prack László: Kisgazdaságok Bajorországban, Ep. 1925. 15. p.

11 Pataky László: Gazdatanácsadás a német irányított gazdálkodás szolgálatában. Magyar Gazdák Szemléje 1942. évf. 278. p.

150