Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon
lyeket a hatóság sem tud másként, mint azok sajátos technikájával megoldani. Az általános közigazgatási hatóságok megszemélyesítői ellenben nem rendelkeztek szakszerű mezőgazdasági ismeretekkel s kevés kivétellel érzékük sem nagyon volt a mezőgazdaság szükségleteinek felismeréséhez, ügyeinek helyes intézéséhez.6 Kezdetben a Földművelésügyi Minisztérium az elnöki osztályon kívül 6 (erdészeti, lótenyésztési, mezőrendőrségi, mezőgazdasági, vízügyi és borászati- kincstári birtokügyi) főosztályra oszlott.7 Ugyanakkor a Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumtól átvett következő külső szakigazgatási szervekkel rendelkezett: 4 selyemtenyésztési felügyelővel, illetőleg vándortanítóval (1872 óta), akik mint „fatenyésztési és gyümölcsészeti közegek" is működtek, 20 erdőfelügyelővel és 20 alerdőfelügyelővel (1880 óta), minden megyében î-1 „közgazdasági előadóval" (1882 óta), egy országos borászati kormánybiztossággal, amely 4 filoxéra-felügyelőt, akkori elnevezéssel „szőlészeti és borászati vándortanítót" foglalkoztatott (1882 óta) és 6 méhészeti kerületi felügyelővel (1885 óta). Általános mezőgazdasági feladatkörű külső szakigazgatási szerve nem volt a földművelésügyi miniszternek. A közgazda- sági előadó sem tekinthető annak, mert bár tagja volt a megye közgyűlésének és a közigazgatási bizottságnak, de szakképesítéshez nem kötött tisztét nobile officiumként látta el s csak költségtérítést és vasúti bérletjegyet kapott működéséért.8 A mezőgazdaság általános szakfelügyeletének gondolatát Máday Izidor vetette fel az 1879. évi székesfehérvári II. Országos Gazdakongresszuson tartott előadásában. 1885-ben Cserháti Sándor lapjában, a Mezőgazdasági Szemlében gazdasági felügyelőség szervezéséért szállt síkra.9 Cserháti olyan szakértőket kívánt az általános közigazgatásba fokozatosan beépíteni, akiknek útján az illetékes minisztérium a gazdák minél szélesebb körével érintkezésbe léphessen ugyanúgy, amint azt egyes mezőgazdasági ágazatok tekintetében a speciális felügyelők útján teheti. Javaslatát azzal okolta meg, hogy csak addig halad a magyar mezőgazdaság ügye a gyakorlatban, ameddig a minisztérium közvetlen befolyása terjed. Jó eredményt várt a mezőgazdaság szükségleteiről, kívánságairól a minisztériumot állandóan tájékoztató, annak utasításait végrehajtani köteles szaktisztviselők működésétől. A mezőgazdaság szakielügyelete külföldön a második világháborúig Külföldön a mezőgazdaság általános szakfelügyelete egyes országokban előbb jött létre, mint nálunk. Franciaországban a központi hatalom a nagy forradalom előtt már nemcsak az ipari és a kereskedelmi tevékenységet szabályozta, hanem a földművelés irányításába is kezdett beleszólni. XV. Lajos uralkodása alatt megvalósították a mezőgazdaság szakfelügyeletének bizonyos formáját, s azt a királyi kormány saját tisztviselőivel gyakorolta. Főként a termelés folytonosságára ügyeltek, hogy a nagyobb városok élelmezését biztosítsák. Ю Poroszországban utánozta ezt 6 Pókay Desző: Mezőgazdasági közigazgatásunk. Köztelek 1900. évf, 1379. p. 7 Egykorú vélemény szerint az első időben csak a talajjavítási ügyeket is intéző vízügyi főosztály és az erdészeti főosztály felelt meg a követelményeknek, a többi még ,,a kezdetleges chaos képét mutatta." (Némó: Földművelésügyünk újjászervezése. Köztelek 1892. évf. 736. p.) ti A közigazgatási bizottság a megye területén az önkormányzat és az állami közigazgatás vegyes összetételű, közös szerve volt. A főispán elnökön kívül 20 tagból állt. Ezek közül 5 vezető megyei tisztviselő (alispán, főjegyző, tiszti főügyész, áryaszéki elnök, tiszti főorvos) és 5 állami tisztviselő (pénzügyigazgató, államépítészeti hivatal főnöke, .tanfelügyelő, államügyész, közgazdasági előadó) egy-egy szakigazgatási ágat képviselt, a további 10 tagot a megye közgyűlése választotta saját tagjai közül. 9 Cseiháti Sándor: Mit tanulhattunk az Országos Kiállításból? Mezőgazdasági Szemle 1885. évf. 392. p. 10 Steinecker Ferenc-, A gazdasági felügyelet beillesztése a közigazgatásba. (Mártonffy Károly,- Fejezetek a közjog és közigazgatási jog köréből. Bp. 1932, 281. p.) 149
