Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Patay Árpád—Dr. Sz. Póczy Klára: Gyümölcsmaradványok aquincumi mumiasírból
А római kori villagazdaságok ismertetésekor feltétlenül meg kell említenünk, hogy az ókorban a villa szónak kétféle értelmezése volt (a maitól eltérően) : villa-urbana, városi villa néven a luxusvillát értették, ahol rabszolgák mívelték a földet és látták el a birtokán élő gazdag családokat. A mi néhány Helyiséges, szerény gazdaságainkra, ahol csak gyümölcs- és zöldségtermesztéssel foglalkoztak a családtagok néhány főnyi alkalmazottal, inkább a villa- rustica, vidéki falusi villa kifejezés illik annak ellenére, hogy a villák a város területén épültek, s Aquincum települési egységébe tartoztak. A domboldalon húzódó épületcsoportok a III. században épültek, s e településforma kialakulását a kutatók egyhangúan gazdasági és politikai okokkal magyarázzák.17 A római birodalom szervezete ebben az időben már annyira meggyengült, hogy a határ menti városokat állandóan zaklathatták a be-betörő ellenséges hordák, a vezetőség sűrűn váltogatta egymást, katonacsászárok uralma alatt a szükséges zsoldot adópréssel biztosították. A gazdasági terheket elviselhetetlenné tette az infláció. így tehát a városi élet nehézségei elől, aki csak tehette és anyagilag még módja volt rá, felhúzódott a magaslatokra s házilag állította elő, illetve termelte a mindennapi élet szükségleteit. Ezért találunk az aquincumi villákban is bronzöntő műhelyt, háziedények készítése számára fazekaskemencét, olajprést, stb.18 * A testvérhegyi villacsoport egyik épületében üzlethelyiség is volt. A villa fogalmához a gyümölcsös is hozzátartozott. A kerteket és gyümölcsösöket lehetőleg terraszosan vágták be a domboldalakba, a síkságon csatornázással segítették elő a zöldségeskertek, gyümölcsösök öntözését. A római gyümölcsös jellegzetes képét a pergola adja meg, számtalan korabeli ábrázolás tanúsága szerint. Amikor azonban Pannóniában, valamint a rajnai és dunai provinciákban a római stílusú kertépítés, gyümölcstermesztés meghonosodott, a puritánul egyszerű, inkább falusias jellegű itáliai divatot teljesen átszínezte, - magában Itáliában is - az egyiptomi, orientális hellenisztikus ízlés és életmód.20 A szorosan ültetett növényzet helyett, ligetek közt álltak az épületek. A villa körül kutak - lehetőleg szökőkutak - és szobrok hátteréül szolgált a növényzet.21 A szentélyeket keretező gyümölcsfák a bőséget jelképezték, a nypmhaeumokat mohával ültették körül, kagylókkal rakták ki. Az itáliai divatot utánozva bizonyára Aquincumban is vörös ponyvákat feszítettek ki a kerti lugasok fölé. Ezt a buja képet tarkították mindenütt a különböző fajú és fajtájú gyümölcsfák, a kor elképzeléséhez híven illusztrálva, hogy a „megszelídített” természetben mindenfajta növény együttesen megterem. Egyébként az orientális divat eredménye, hogy ebben az időben számtalan virág- és gyümölcsfaj- és fajta került át Kisázsiából Itáliába s honosodott meg Pannóniában is.22 Olyan jelentős korszak ez a növénytermesztés szempontjából, mint egy évezreddel később az Amerika felfedezése utáni évszázad. A hellenisztikus kertépítés divatja nagy hatással volt az egész birodalomra, így pl. Rómát, a császárok - kerületeket bontva le e célból -, tudatosan kertvárossá formálták.23 Az uralkodók példájára a senator családok óriási költ17 Nagy L.: BpR 14/1945/535.; Mócsy A., Pannónia, PW-RE Suppl.-IX. 699. IS Garády B., Arch. Ért. 49/1936/88 skk. Soproni S. Pest megye műemlékei I. 1958. 35.; Szilágyi Aquincum, Bp. 1956. 56. 18. Grimai P.: Gíardino e parco, in Enciclopedia Universale deil'Arte, VI., (Venezia-Roma) 163., T. 10-107. 2t> Vő. Springer A.-. Die Kunst des Altertums., (Leipzig 1915) 521. 21 Aargau G. C., Giardino e parco., in Enciclopedia Universale deil'Arte., VI. (Ven.-Roma. 1958) 158. 22 Lugli G.: Giardino., in Enciclopedia deil' Arte antica III. (Roma 196) 886. 23 Gothein M. L.: Geschichte der Gartenkunst I., (Jena 1914) 94. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 145
