Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Kovács Miklós: Adatok a XVI—XVIII. század magyar állattartásának és tenyésztésének történetéhez

adatok 1771-ből: ..die 3-a May Kemendrül az idej malczok, úgy mint 35-darabbul fölhajtattván, azoknak usque ultimam Juny naponkint fél köböl rendeltettvén, adatott ross tizennégy s fél köböl, árpo tizeneött köböl" (F) és „apró malaczoknak az Sör Háztul á 1-a July usque ultimam Septembris ... adattatott tizenkét köböl árpo" (F). Az abrak fajtája s adagja megfelelő De csutkás kukoriczát is adtak „malaczok számáro" „az ithon való malaczóknak"' (F). 1778. november 19-én írja a jószág-kormányzó: a kapuvári uradalmi sertések félig híztak csak meg, a tölgymakkot már elfogyasztották, beterelik Kapuvárra. A fiatalabbak körülbelül még két héten át maradnak makkoltatás végett a makkos erdőn (OLE). 1768. augusztus 24-én Kernenden volt: Göbéből 77 öreg, 76 kétesztendős, 60 egyesztendős és 32 idei ártányból 33 öreg, 81 kétesztendős, 84 egyesztendős és 68 idei kanból 6 öreg (F) 1772-ben a vasvári dominiumban ,,a disznóktul lett szaporaság": I. 20-án 58 ártány. 54 göbe és 5 kan malac VIII. 1-én 9 göbe és 12 kan nyári malac (VIII. 1.) (F) A göbék és kanok arányából hónapokon át tartó vad pároztatásra lehet következtetni, a kanok megvannak terhelve. 1769. május 1-én Sághi Ház nyugtája szerint egy átvett csoport állt 2 öreg, 6 kétesztendős göbéből, 1 kétesztendős kanból és 4 ártányból (F). Ez egy nagyobb háztartás disznótartásának felel meg, ahol van elegendő hízó és utánpótlás. Az 1768-as állapotnál rosszabbat tüntet fel az 1770-es a göbék és kanok arányát illetően. Ugyanis II. 28-án Kernenden volt: „öregh Göbe 83, Két esztendős 46, egy esztendős 46, egy esztendős 45, idei 59. — Öregh Ártán 6, két esztendős 61, egy esztendős 36, négy öregh Kann" (F). Ha az ideieket nem számítjuk, még akkor is valamivel rosszabb az arány. Valószínűbb azonban az, hogy az őszi búgatás után a kanok közül selejteztek s még két hónappal a tavaszi tömegesebb búgatás előtt újakat nem állítottak be. A herélést külön herélők végezhették, pénzért, még az uradalmakban is. 1767. VI. 1-én Kernenden 32 sertést heréitettek így (F). 1770. október 10-én Vasvárt „előre megh öletett az Hizlalók közül egy Sántó. melynek is hájo lett nyolcz funt, szalannája negyven hat funt" (F). Ez a zsiradékmennyiség, súlyát és az idejét tekintve a szokásos paraszti hizlalásnak felel meg. A nempti intézőhöz küldött utasításban olvasható, hogy a tölgyesben 388 sertést makkoltattak, ebből 256 volt idősebb, s bérük 24 garas. A többi 132 egyéves sertés volt, ezek bére 18 garas (OLE). Kismartonba 1776. IX. 28-án kelt jószágkormányzói feljegyzésben olvasható: Az uradalomnak Kapuvárott van egy sertéstenyészete. Az állatokat télen át nem kívánják csupán magtári szemes takarmányon nevelni, hanem kívánatos volna a környező tölgyerdők makktermését is felhasználni hizlalás céljára. Az erdész utasítást kap, nézzen utána, hol van nélkülözhető tölgymakk. A makkot takarmány pótlására használják Kapuvárott (OLE). Néhány hónappal később intézkedik a jószágkormányzó — nyilvánvalóan a takarmánykészlet hiányosságai miatt •— hogy Kapuvárott az uradalomban található sertéseket a tél folyamán ne csupán terményekkel etessék, hanem használják fel a tölgyesek termését, habár az kevesebb, mint az elmúlt évben. Evégből a kapuvári intéző gondoskodjék az állatok takarmányozásáról, és meg kell állapítania, van-e még a silányabb ocsúból és egyéb magvak-