Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Kovács Miklós: Adatok a XVI—XVIII. század magyar állattartásának és tenyésztésének történetéhez

ból elegendő mennyiség (OLE). A másik nagy uradalom is kb. hasonló képet mutat, csak mintha itt még nagyobb súlyú volna a makkoltatás szerepe. A paraszti sertésólra érdekes adat a debreceni városi levéltárból: 1551-ben a Senatus megparancsolja, hogy akik disznókat akarnak tartani, tartsanak pásztorokat, nehogy naponta a főtéren kószálni engedjék ... Éjjel pedig ólba zárassanak ... LÓ A ló jelentőségét ez időszakban az is jelzi, hogy fejedelmi ajándékozások tárgya volt. 1524. szeptember 11-én Budán kelt levelében II. Lajos király Lajos bajor hercegnek írja, hogy egy török lovat küld neki (Geheimes Staats. Archív, München). Már akkor nagy híre és értéke volt a török (berber, arab) lónak — persze ez akkor nem fajtát jelentett, hanem a törökök használta keleti lovakat. 1650. Januarius 8-án Pozsonyból levelet ír a nádor Batthyány I. Ádámhoz. Kéri szerezzen vagy három paripát, mert fejedelmi embereknek akarna velők kedveskedni. Levelében pontos leírását adja a korabeli kedvelt lónak: ,,bár ne legyenek szépek, chak öregh, vastag s bár közép szerű, rövid chuklyo, igen jó lépős annjval job, ha iramos lehet s nem retegő, sem maga vető és akármi szünüek legjenek'' (B. Miss.). Nem voltak formalisták. A hangsúly a biztos járáson, nyugodt vérmérsékleten, jóindulaton, a közepes testnagyságon, megbízhatóságon s a betanítottságon volt. A leírás nagyon hasonlít a lipicaira. Az ozorai uradalomban 1761. július 13-án az intéző jelenti: Az ottani ménesben minden rendben van, a kancák és mének állapota jó, egészségesek. A fedeztetés júniusban befejeződött (OLE). Az 1762. április 13-án Szentlőrincen kelt kimutatás feltünteti, hogy a helybeli ménesből milyen lovak kerültek az ozoraiba. Fajtákra és színekre vonatkozó adatai szerint magyar és német fajtájú volt a 14 ló, legtöbbje pej, fekete, két sárga, és egy szürke volt közöttük, a kancák nagy része átadáskor hasas (OLE). 1762-ben Ozorán az uradalom istállóiban levő lovak jegyzékében 12 ló szerepel, valamint 17 kimustrált van felsorolva, fajta (magyar, angol, normandiai), nem, szín és kor megjelölésével. A legidősebb 15, a legfiatalabb 7 éves közülük. Hivatkozás van a süttöri ménesre, ahol magyar és angol ló van (OLE). 1770. november 25-én a Kemendről Vasvárra hajtott lovak ellennyugtájában a legtöbb pej, még két szürke s fekete szerepel. Fajtamegjelölés nincs, csak kor és nem (F). 1769. december 31-én kelt bizonyítvány szerint a vasvári uradalom lovakat vásároltatott az uraság részére, szakértőkkel, azok költségeit fedezik (F). 1771. XI. 18-án a „Győr Vári Molnártul az Major szükségére vásárlott két fekete kancza lovak'' árát a számtartó kifizeti (F). 1772. március 8-án „Vassvári Major szükségre Rabo Hidvégen Jánosi Istvántul vásárlott egy pár kancza ló" szerepel (F). Az 1771. április 27-én Csurgón kelt nyugta a Vasvárról oda küldött csikókat tünteti fel. A 17 csikó között volt „Hatt harmadfy monyas pej, nyolcz tavali fekete és egy szürke monyas csikó", valamint két „tavali pej monyas csikó" (F). Magyar és spanyol fajtára lehet következtetni a leírásból. Úgy látszik, az uradalom akkor Csurgón csikótelepet tartott fenn. A mén csikókkal különösen törődtek, mert a tiszttartó utasítja a számtartót, hogy „Füzessen .. . Laczó Marczinak három holnapig, úgy mint á l.-a January 1770, usque finem Marty ejusdem anni Mén Csikók mellett tett szolgálatyáért négy forintokat és ötven pénzeket", ami akkoriban komoly összeg volt, kb. 50%-kal nagyobb a szokásos bérnél (F).