Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Kovács Miklós: Adatok a XVI—XVIII. század magyar állattartásának és tenyésztésének történetéhez

lön fizetett munka volt. 1767. IX. 15-én „Kernenden 455 őszibirka nyiréstül", 1768. V. 13-án Vassvárott. . . „664 birkájo pénzesek áltól meg nyirettetvén", 1769. IV. 25-én Vasvárt a „VasVári, Kiss Mákfai, Gersei és Oszkaj birka nyerüknek fizetett" a számtartó. 1771-ben május 11-én és október 1-én volt ott birkanyírás, tavasszal 668-at, ősszel „öregestül approstul" 850-et (F). Kétszer nyírták évenkint a birkát. 1771-ben december 31-én Vasvárt „Az minémeő 1559 funtbul állyó őszy birka gyapjú" eladása van feljegyezve (F). Öreg ürük, „pláczlik", dög bőrök eladásáról vannak feljegyzések (F). Sok adat szól a birkasajt és -vaj fontosságáról. SERTÉS Az előbbi — takarmány — adatokból megállapítható, hogy még a XVII. században is a sertéstartás, takarmányozás alapja a legeltetés. A nyári időszakban a legelőt, a téliben a makkos erdőket járja a disznó. A vágásra szánt állatokat az év végéig, ill. az erdő behavazásáig makkon hizlalták. A megmaradt rész, a tenyészanyag, ridegen tartva telelt. Majd megjelenik a téli időszakban az abrak is. 1656. november 26-án Szombathelyen kelt panaszból: „egy körmendi. . . embere ellen, aki. . . erdejébe hajtotta a disznókat és . . . ot való jobbágyokat szidalmazza ... étellel, itallal, abrakkal. .., is sarczoltattya eőköt" (B. Miss.). A XVIII. században aztán a téli abrakontartás, a volt királyi részeken pedig már a háznál hizlalás is elterjedt volt. A hódoltsági részen Tessedik még azt kívánja, hogy a sertés hizlalását háznál megpróbálják: „Mennyi jót okozhatna másoknál, kik ezt soha nem látták volt."

21 1768. november 23-án Vasvárott kelt kimutatás a „PetőOloszkai erdőrül. . . Káptalan Oloszkára bé hajtott 43 darabbul álló S. V. sörtvéleseknek ki adatott csutás kukoriczának" mennyiségéről szól (F). A rideg tartás élt még, de már kiegészítő takarmányt is adtak télen. 1768 novemberében „Malaczos Disznóknak, az erdőre küldetett csutás kukoricza" (F). 28-án bizonyítvány szól „Egy fertál köböl lencsérül és egy fertál köböl gömbölő borsorul, mellyet Vass Vári számtartó . . . Farkas Erdeire, midőn S. V. Sörtvéles marhák a makkon voltak . . . adott" (F). Legeltetést kiegészítő takarmányt, sőt csekélyebb mennyiségben fehérje-kiegészítést kaptak a makkon élők is a Festetics-uradalomban. Ekkor már a sertéshizlalásban az abrak szerepe jelentős, s maga a hizlalás folyamatos lehetett. 1768. XII. 31-én kelt attestatio „10,'

2 köböl ros, 33 köböl árpo és 22,V2 köböl hajdina lisztről" szól, mely az uraság „sörtvéleseinek adatatott és méretettett" (F). 1770 utolsó negyedében „az major szükségére hizlaló tíz . . . sörtvélesek hat köböl darált rosst és egy száz tizenhat köböl csutás kukoriczát consummáltak" (F). Ez megfelelt a közelmúlt paraszti hizlalási módjának, egy kevés gabonaféle és húszszor annyi kukorica etetése. 1771 első 9 napjára „Göböl Sörtvéleseknek adatott légyen három köböl ross és harmincz két köböl csutás kukoricza, (II. 28. feljegyzés) mellyet vélek bánó göbölös kanász. . ." (F). Egy 1772. III. 27-én kelt feljegyzés szerint hizlalni való sertéseket vásároltak (F). Az április 30-i feljegyzés szerint „az hízó sörtvések köszöt egy az többitül meg vágotatott, úgy hogy le köletett ölni, ara való nézve annak a húsát és szallánaját s haját föll füsdőtetvén, lett huszonhat és fél funt szálláno, negyven funt huss és nyolcz funt háj" (F). Zsírra hizlaltak, kicsi a súly. A malacok takarmányozása helyes irányban haladt, abrakra, főleg árpára van alapozva. Vasvári 1 Tessedik, 1786. 102. old.