Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Kovács Miklós: Adatok a XVI—XVIII. század magyar állattartásának és tenyésztésének történetéhez

ban Cinfalván a tehenészet kiegészítésére 2 és 3 éves üszőket bocsát az intéző a sajtkészítő rendelkezésére (OLE). 1779-ben Pecsenyéden a megbetegedettek között szerepel egy 2 éves „borjú" és egy fiatal bika. A vészben még abban az évben egy „3 éves borjú" kivételével elpusztult az egész állomány, mégpedig 2 bika, 26 tehén és 6 „hároméves borjú". Tehát a hágó bika, egy utánpótlásnak nevelt fiatal bika, 26 tehén és 7 növendék volt az ottani tehenészet állománya. A bikákat is 2—3 éves korukban foghatták tenyésztésbe. Erre utal a széplaki 1771-es adat, a cinfalvai és a Kernenden 1768. II. 29-én kelt feljegyzés: „Kernend rédegh gulábul. . . ell adatott egy harmadfű bika" (F). Ügy látszik időtől függetlenül használták, míg borjak születtek utána, erre utal a keresztúri uradalomba 7 éves korában átküldött hágó bika. A XVIII. század derekán még egymás mellett élt a rideg és az istállós tartás. „Anno 1762 die prima January kezdődik esztendeje Varga Pál redegh svainczer és bival marha mellett lévő gulásnak" (F). „Anno 1767 die 1-ma January kezdődik esztendeje Jobbágy Ferencz Kemendi majorhoz tartozandó rédeg gula mellett lévő Rédeg Gulásná*k" (F). 1769. június 18-án a számtartó „Vassvári csordásnak . . . uraságh hét darabbul álló tehénnek örzéstül" fizetett (F). A Jobbágy F. féle szegődménylevélben felsorolt javadalmazások között szerepel „öregestül apróstul 12 marha tartás, lovának télen az uraság istállójában elegendő széna" is. A ló téli tartása arra enged következtetni, hogy akkor ott már félrideg tartás volt, télen az istállóba vagy legalábbis a majorba került a marha. Már felbukkan a fajtabeli megkülönböztetés is. Kismartonban 1771. VI. 9-én stájer tehénről és bikáról írnak („6 Stuck gute Steyrische Stuck, nebst einen guten drey Jährigen Stier") (OLE). 1771. IX. 7-én pedig olvasható a Széplakon stájer tehenekből felállítandó tehenészet terve („der Stier, und die Kuhe sollen von Steyrischen Art seyn") (OLE). Követelményként még a szép szarv, erős csontozat is és elfogadható ár szerepel („12 Stuck junge Nutzbahre, und wohlgeschlachte Khüe mit schönen Hörnern und starcken Beinen und Knochen, . .") (OLE). A XVIII. század derekán az Eszterházy-uradalmakban a borjakat már külön gondozták. 1771-ben IX. 1-én a lakompaki intéző rendelkezik a péterfai öreg istálló helyreállítására, melyben a tél folyamán szopós borjak fognak telelni, továbbá ezek takarmányozását, gondozását ellátó személyzet javadalmazásáról (OLE). A lakompaki intéző jelenti, hogy Ostoroson a svájcerosnak a borjak gondozására egy embert kell fogadnia (OLE). Á másik latifundiumból: 1768. december 9-én Vasvárott a számtartó „Kiss Mákfai gulás Jankónak egész nyaratszaka a uraság kiss bor jóira gondot viselt, azon gondviseléseért és fárotságért fizetett" (F). Kernenden 1767-ben április 24-én a major szükségére vettek két ökröt 84 frt-ért és 45 pénzért, június 3-án eladtak egy borjút 1 frt és 35 pénzen, december 2-án eladtak a majorból három öreg ökröt 64 frt-ért, és december 24-én vettek az uraság számára egy borjút 2 frt-ért (F). Eladták a felnevelni nem kívánt rúgott borjút, a 3 kimustrált ökröt az őszi munkák után s vettek 2 jó, valószínűleg javakorbeli ökröt a betakarítási munkák előtt és egy borjút felnevelésre. Több adat mutatja, hogy uradalmak, gazdaságok szívesen vásároltak parasztoktól felnevelt, ill. betanított állatokat. A felnevelés kényes munkáját a paraszt jobban és olcsóbban végezhette, mint az alkalmazott. 1769. II. 2-án Kismartonban az a döntés, hogy 2 tehén, melyért 55 frt-ot kérnek, az uradalom számára megtartandó (OLE). 1770-ben a tiszttartó rendelkezik Vasvárott, hogy „Virágh Vasár napján Szála :Egerszeghi Vásáron Vas:vár Bakos Ádámtul vásári ott egy pár ökörnek az árát öttven eött forintokkal" a számtartó fizesse ki (F). 1772-ben