Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Kovács Miklós: Adatok a XVI—XVIII. század magyar állattartásának és tenyésztésének történetéhez

a vasvári uradalom április 15-én göböl ökröket, jármos ökröket, december 5-én vad tinókat és öreg ökröket és 9-én öreg teheneket, kétesztendős bikát és üszőket vett vásárokon egyesektől (F). Hizlaltak ökröket s e célra vásároltak is. 1768. III. 2-án — januáris 1. és március 1. között — „nyaralni kivert és vásárlott Göböl ökrök mellett lévő göbölöseknek" bérét fizették Vasvárott (F). 1771. VII. 9-én Kismartonban megállapítják, hogy a lendvai uradalom a marhákat megfelelően meghizlalta. De ne vásároljanak több marhát, mint amennyinek hizlalására takarmány van „nur so vielle Ochsen erkauft werden, als mit der Futterey ausgehaltan können" (OLE). „Anno 1767 fogattam megh . . . hat ökör mellé Kemendi majorban Kis Béresnek" (F). Ott 6 ökörből állt egy fogat. 1771. november 30-án „Vassvári Csordásnak az majorbéli tehenek őrizésétül... az kieresztő garasokkal együtt" a számtartó kifizette bérét (F). A keltezés igen késői legeltetést valószínűsít — november közepéig kijárhatott a csorda legelni. Az ország egyes részeire — a hódoltság megnyomorítottabb részére — jellemző lehetett, amit a XVIII. század végén Tessedik ír a „szállásokon" szokásos gondozásról: „... úgy viseli egy néhány marhájának gondját, hogy azt sohe nem vakarja s tisztogatja, hanem csak kétszer napjában imígy-amúgy megeteti s itatja."

18 Természetesen ez meglátszik az állatokon, s összeterelve a csordán is: „nézze meg az ember Alsó Magyarországban, kivált tavasszal, minő tsunya, fürtös, össze-ragadt szőrű szarvasmarhák vágynak, olvassa meg az ember a hátán lévő apró mirigyeket, mellyekben ujjnyi vastagságú kukatzok vannak a bőr alatt már az eleveny marhában is .. ."

lö Érdekes összképét adja egy uradalmi tehenészet állapotának a fraknói uradalomhoz tartozó nagymartom tehenészet naplója. A napló e része ugyan már a XIX. század elejéről — 1812 áprilisából —- való, de visszamutat a fejlődés állapotára, mi van még úgy. A naplót Liszt Ádám (Ádám Liszt Schaffer) írta alá. A tehenészetben 87 jószág szolgáltatott tejet. Reggel 39, este 48 tehenet fejtek. Fejési átlag 4 7/20 (egység megjelölése nélkül). Liszt keze alatt 28 fejős tehén volt. Ebből 6 borjakat szoptatott, kettőnek borja volt, tehát húszat fejtek, naponkint — még akkor is — egyszer. A tehenek takarmánya zöldtakarmány, korpa, széna, burgonya, répa volt. Tejfelhasználás: eladásra 89, konvencióra 2 tehén teje ment. Termeltek összesen 2961 (egys. megj. nélkül) Eladtak 2901 (egys. megj. nélkül) Konvencióra 60 (egys. megj. nélkül) (Félig édes tej ára 5 és 4

l

/

2 kr. jobb sajté 24 kr. gyengébb sajté 21 kr. összes bevétel 267 frt 6 kr.) (Oszk. E. gyűjt.) 18 Tessedik, 1786. 255. old. « Tessedifc, 1786. 130. old.