Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Kovács Miklós: Adatok a XVI—XVIII. század magyar állattartásának és tenyésztésének történetéhez

Bécsbe hajtották eladásra, mint az Bornemissza Tamás 1549-ből származó felségfolyamodványából megállapítható: amely marhákat Erdélyből és Debrecenből Bécsbe, rokonának Ways Mihálynak eladásra küldött — írja — ezekből a Fertő körül telelő marhákból Ways ötvenet Bécsbe hajtott, ott eladta (Hofkammer A., Bécs). Még a XVIII. századbeli szegődményeknek, fizetéseknek is fontos tétele volt a „tehénhús". 1754. június 1-én Vasvárott kelt szegődménylevélben a „Sörfűző légin esztendeig való fizetésében" többek között „egy mása tehén húsa" szerepel s egy marha tartása (F). 1761-ben a szentmiklósi uradalomban az ispán vagy juhosgazda évi javadalmában 200 font marhahús, a parkmunkáséban 100 font marhahús is szerepel (OLE). 1762. I. 1-én Vasvárott kelt konvenciólevélben Varga Pál gulyás és bojtárja fizetésében 150 font tehénhús is van, valamint 3 marha tartása (F). Kismartonban az uradalmi cselédek konvenciójában 100 font marhahús az egyik járandóság az 1773. XI. 27-én kelt feljegyzés szerint (OLE). 1771-ből több adat szól Kismartonban és Szentgyörgyön istállók javításáról. A kőműves és ács munkák elszámolásában tehénistálló, nagy tehénistálló, istálló és baromfi ól szerepel. Takarmánykamráról is említést tesznek (OLE). 1771 májusában a jószágkormányzó véleménye szerint a hegykői tehenészet 20—25 marhából álljon, az istállókat e mennyiségnek megfelelően építsék — volt az utasítása (OLE). Sokkal elmaradottabb volt a hódoltsági részen az elhelyezés. A nagy mezővárosokban nádból készült istálló járta még a XVIII. század közepén is, mint az Kecskemét város 1745. és 1758. cvi büntetőjegyzőkönyveiből kiolvasható. A XVIII. században a gazdaságokban meg nemigen lehettek mai értelemben vett nagy tehenészetek. A kaboldi szerződéses saitkészítő állományából 21 marha elpusztult, 6 marha újra egészséges 17

r<:

!-ban (OLE). 1777-ben pedig Dörföldben a vész után 4 használható tehén maradt, más tehenészetekből 20 tehenet irányítanak oda (OLE). Az Esterházy-uradalmc.x tehenészetének egysége ezek szerint 20—25 tehén létszámú volt, valószínűleg 1 bikával. Erre enged ^vetkeztetni néhány más adat is. 1771. június 9-én a jószágkormányzó intézkedik a Széplakon felállítandó tehenészethez 20 megfelelő marha beszerzése iránt. (Es solle zu Széplak eine Schweitzerey von recht guten, schönen und Nutzbahren Khüen errichtet und hierzu bis 20 Stuck aufgesucht, und erkauft werden.) (OLE). 1771-ben a süttöri gazdasági hivatal intézkedik 1 bika vételéről Széplakra (OLE). 1771. IX. 7-én ugyanis a jószágkormányzó felhívta Süttorf, tudomása szerint Cinfalván eladó 1 hároméves bika és 1 hasonló korú tehén („drey Jähringen schönen Stier, dann eine 3 Jährige Kuhe, so schon ein kalb gehabt, und sehr schon seye..."), meg kellene azokat venni az uradalom részére (OLE). 1766-ban a völgyfalusi tehenészetben egy fölös bikát tartanak, viszont Cinfalván — ahol sajtkészítő működik, tehát egy egység van — erre nélkülözhetetlen szükség van, azért a bika sürgősen oda irányítandó volt. 1766. II. 3-án egy intézkedés Kaboldról — ahol a sajtkészítő udvarában egy fölös 7 éves bika található — a keresztúri uradalomba küldeti, mert ott az egyik bika nem megfelelő (OLE). A másik nagy latifundium vasvári „Svajczer Marha" tehenészetének létszáma 1768. augusztus 24-én volt: „Tehén nro 28, bika nro 4 (ebből öregh 2, idei 2), ökör nro 21, üszü nro 41 (7 negyedfü, 11 harmadfű), 15 tavali és 8 idei." (F). A két hágó bikára összesen 46 tehén és üsző jutott. Tehát az egység a másik latifundiumban is kb. 25 — bika alá való — üszőből és tehénből s egy hágó bikából állott. Egy egységből álló tehenészetben tehát hárembeli, két egységből állóéban pedig csoportos volt a pároztatás módja. Áz üszőket 2—3 éves korukban vehették tenyésztésbe. Erre enged következtetni az előbb említett 3 éves borjas tehén s az az adat, hogy 1736-