Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Matolcsi János: A mezőgazdaság szocialista átalakulásából adódó múzeumi feladatok

szeressé, mert ahhoz a népi demokratikus állam a korábbinál összehasonlíthatatlanul nagyobb anyagi és erkölcsi támogatást nyújtott. Ez a magyarázata annak, hogy egyes agrármuzeológiai megállapítások formába öntésére és általánosítására is csak azóta kerülhetett sor. Oroszlán Zoltán professzor a muzeológia általános helyzetét vizsgálva megállapítja, hogy ,,a muzeológia még korántsem kialakult tudomány; legfontosabb kérdései állandó viták tárgyai, mint ahogyan a múzeumok fejlődése sincs lezárva és egyelőre beláthatatlan, hová fog vezetni fejlődésük".

1 Még inkább elmondható ez az agrármuzeológiáról, amelynek alapját az általános muzeológia képezi. Bármennyire tudatában vagyunk is tehát annak az eszmei és módszertani előrehaladásnak, amellyel múzeumunk a társintézményeket nem egy tekintetben megelőzte, az agrármuzeológia problémáit még korántsem tekinthetjük lezártaknak. A Mezőgazdasági Múzeumban az utóbbi években is sok elvi és módszertani kérdés került megvitatásra, részben tisztázásra, mind az agrártörténeti kutatásokkal, mind a tárgyak gyűjtésével és a kiállítások rendezésével kapcsolatosan. A MÚZEUM ÉS A MEZŐGAZDASÁG KÖZÖTTI KAPCSOLAT Az agrármuzeológiai irányelvek továbbfejlesztése különösen szükséges most. amikor a magyar mezőgazdaság szocialista átalakulásából adódó új múzeumi feladatok sok tekintetben új múzeumi módszereket követelnek. A kisparaszti gazdaságok egyesülése termelőszövetkezeti nagyüzemekben nemcsak a birtokmegoszlásban hozott merőben újat, ennél sokkal jelentősebb az a minőségi változás, amely a mezőgazdasági termelésnek új alapokra helyezésével a gazdálkodás magasabb színvonalát és a paraszti életforma gyökeres átalakítását eredményezi. Mindez a réginél nagyobb szakértelmet igényel, de nagyobb lehetőséget is ad a földművelő embernek a művelődésre, a szakmai önképzésre. A múzeumnak tükröznie kell ezeket a mélyreható változásokat, mégpedig nem a lényeget eltakaró formalitásokkal, hanem a föld népének új alapokra helyezett munkáját segítő tudományos ismeretek szemléltető oktatásával. Felesleges volna bizonyítgatni ebből a szempontból a múzeum és a mezőgazdaság kapcsolatának szükségességét. Valamennyi gazdasági jellegű sza.kműzeum létének, sikeres tevékenységének alfája, és ómegája a tudomány illető ágazatával és a termelőüzemekkel való szoros kapcsolat. Áll ez a megállapítás a Mezőgazdasági Múzeumra is, amely a magyar mezőgazdaság szülöttje és e széles népgazdasági ágazat szerves része. Születésénél a legkiválóbb agrártudósok és agrárszakemberek bábáskodtak, tevékenységének kezdettől fogva a magyar mezőgazdaság szolgálata adott célt és értelmet, abból merítette eszmei és tárgyi tartalmát. Fennállása óta múzeumunk szervezetileg is a mezőgazdasági tudományos és kísérleti intézmények sorába tartozik. Nem szakadhat el tehát a mezőgazdaságtól, vagyis attól a talajtól, amelyből táplálkozik, mert ellenkező esetben nem tölthetné be hivatását, sőt létjogosultsága is kétségessé válnék. Egy múzeum kapcsolatainak jellege és formája többféle lehet. Az agrármúzeumok sem követnek ebben a tekintetben azonos gyakorlatot, de még szembetűnőbb a faluhoz és a mezőgazdasághoz való kapcsolat módszereinek változatossága a más típusú múzeumok esetében. A kapcsolat jellege és formája 1 Oroszlán Zoltán; Altalános muzeológia. Egyetemi jegyzet. 1955. 3. old.