Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)
Matolcsi János: A mezőgazdaság szocialista átalakulásából adódó múzeumi feladatok
különböző lehet aszerint, hogy az milyen céllal és milyen módon jön létre. Irányulhat — az egyes múzeumok hivatásának megfelelően — a falusi, illetőleg a paraszti élet és a népszokások tanulmányozására, feldolgozására vagy a népzene és a népköltészet hagyományainak feltárására, de célja lehet a paraszti használati tárgyak, a mezőgazdasági munkaeszközök, a népművészeti alkotások megismerése, gyűjtése. Célozhatja a kapcsolat kulturális vagy történeti ismeretek múzeumi terjesztését is. Amennyire változatos lehet a mezőgazdasággal, főként a falu lakosságával kiépíthető múzeumi kapcsolat célja, annyira különbözhetnek annak módszerei is. Az említett kapcsolatformák két szempontból azonban megegyeznek, mégpedig abban, hogy főként kulturális jellegűek és többnyire alkalmiak. A Mezőgazdasági Múzeum számára a kulturális vonatkozású kapcsolatok létesítése szintén fontos, minthogy az agrármuzeológiának néprajzi és régészeti elemei is vannak. Ennyiben kapcsolataink jellege emlékeztet a mezőgazdasággal is érintkező néprajzi, történeti vagy más — falusi élettel foglalkozó — múzeumok kapcsolatának jellegére, habár azok tárgyköre és módszere eltérő. A Mezőgazdasági Múzeum kapcsolatai azonban nem merülhetnek ki kulturális vonatkozásokban. A Mezőgazdasági Múzeum létjogosultságát meghatározó feladatok feltételezik, sőt megkövetelik a szinte mindennapos kapcsolatot a mezőgazdasági termelés élenjáró gyakorlatával, a mezőgazdasági tudományos kutatásokkal, illetőleg az ilyen tevékenységet végző termelő üzemekkel, tudományos intézményekkel. Ez lényeges különbség! Az alkalmi kulturális kapcsolatok múzeumunk gyakorlatában összefonódnak a rendszeres termelési és szaktudományos vonatkozású kapcsolatokkal, ami azoknak a kizárólag kulturális célzatúaktól minőségileg eltérő jelleget ad. Végső soron az ilyen kapcsolat szoros együttműködést jelent egyfelől a magyar agrártermelés és az agrártudományok műhelyei, másfelől a múzeum között. A kapcsolatok ilyen értelmezése talán nehezen egyeztethető össze a múzeumi jelleggel azok szemében, akik „múzeum"-on még ma is csupán régiségek őrzését és bemutatását értik. Néhány erre hivatott múzeumtípustól eltekintve, ez általánosságban véve leegyszerűsítése a korszerű múzeum fogalmának, s még kevésbé lehet helytálló a mi múzeumunk esetében, amely a múlt és jelen egymás mellé állításával nemcsak a fejlődés, hanem az időszerű mezőgazdasági tennivalók ismertetését is célul tűzte maga elé. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumot alapítása óta ez a sajátosság jellemzi. Már létrehozásakor Hangsúlyozták: ,, .. . célja és hivatása mindannak bemutatása, ami a magyar mezőgazdaságra érdekkel és fontossággal bír, amiből a hazai mező-, kert-, szőlő- vagy erdőgazdaság megbízható és gyakorlati tanulságot meríthet." 2 A múzeum hivatásának ez a megfogalmazása mai értelemben is haladónak, sőt irányt mutatónak tekinthető, mert helyesen juttatja kifejezésre a múzeum és a mezőgazdaság kapcsolatának lényegét, s a legfontosabbat: a gyakorlatiasságot állítja előtérbe. Múzeumunk fő célkitűzése ma sem lehet más! Valóra váltásához azonban az szükséges, hogy a múzeum működésének idézett általános keretét minden időben korszerű, hasznos tartalom töltse meg. Utóbbinak viszont összhangban kell lennie a modern múzeumtudománnyal, amely szerint a múzeumokat megkülönbözteti minden más tudományos és kulturális intézettől a múltbeli tárgyi emlékek feltárásából, megőrzéséből, tudományos feldolgozásából és a közművelődés szolgálatába állításából eredő, kifejezetten reájuk háruló szerep. A múzeumok 2 A Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum ismertetője. Budapest, 1907.
