Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Kralovánszky Alán: Kora Árpád-kori mezőgazdasági eszközök a Közép-Dunamedencéből

Sarló Bezdéd (25). 4. sír. Kora: X. századi férfi sírja. A töredékes sarló minimális hossza 15 cm, a penge szélessége 2,1 cm (III. tábla, 1.). —• 12. sír. Kora: X. század. Az ásató kérdésesen említ a sír leletei között sarló töredéket. A leletet azonban képben nem közölte és nem is leltározták be a többi lelet között. A 12. sír adatára tehát nem támaszkodhatunk. — TM. 86/1896. Bjelo Brdo (Jugoszlávia) (26). X—XI. századi temető egyik sírjában talált töredékes sarló. Valószínű hossza minimum 30 cm. Pengeszélesség: 3 cm (III. tábla, 2.). Gádoros (27). Bocskai u. 44. 4. sír. X. századi férfi sírja. A töredékes sarló hossza minimum 30 cm. Pengeszélesség: 3 cm. —• TM. ltsz.: 357/1933. (III. tábla, 3.) Kecel (28). Vádéi dűlő. 3. sír. Biztos X. századi férfi sírja. A töredékes sarló hossza minimum 28 cm. Pengeszélesség: 3 cm. Egy másik töredékes sarló hossza minimum 25 cm. Pengeszélesség: 1,7 cm. — 5. sír. Biztos X. századi férfi sírja. Töredékes sarló hossza minimum 28 cm. Pengeszélesség: 2,5 cm. — TM ltsz.: 3/1935. (III. tábla, 4—6.) Letenye (29). Templom mellett. 1. sír. Feltehetően X. századi sír. A sírban még egy vaskés volt. Valószínűleg férfi sírja, az említett lelet alapján. A sarló hossza 32 cm, penge szélessége 2,7 cm. — Nagykanizsai múzeum. Nesvady (Csehszlovákia) (30). Partok-dűlő. A sarló XI—XII. századi lakóház maradványai közül került elő. — A lelet a II. világháborúban elpusztult. Az irodalomban szerepel még egy sarló a szabolcsi földvárról, mint „honfoglaláskori sarló". Az eredeti közleményből azonban kiderül, hogy a földvárat tartotta a közlő honfoglaláskorinak, s ennek alapján kapcsolták a későbbi hivatkozások a sarlót a honfoglalás korához. Miután azonban ma már bizonyított a szabolcsi földvár őskori eredete, az említett sarlót nem kapcsolhatjuk a hiteles honfoglaláskori leletekhez (31). A ránk maradt kora Árpád-kori sarlók mind jobbkezesek és nem fogazottak (32). A legkorábbi középkori fogazott sarlót a Turkeve-Mórici telephelyről ismerjük, melyet ásatója a XV—XVI. századra keltez (33). E típus legkorábbi okleveles említése 1597-ből való: „fogas sarro" (34). A sarlókkal kapcsolatban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy azok férfi sírokból kerültek elő. Az ellenőrizhető 6 eset közül 5 esetben ez egészen bizonyos," egy esetben feltételezett. Ennek azért van jelentősége, mert ismeretes olyan vélemény is, amely szerint „ ... Honfoglaláskori régészeti leleteink is azt bizonyítják, hogy a földművelést az asszonynép irányította, sőt e munkát ők is végezték. Néhány női sírból ugyanis sarlók kerültek elő, mégpedig nem is szegényes sírokból, hanem úrnőkéből. Ez is arra utal: helytelen az a föltevés, hogy a magyarok közül a földművelést elsőül csak az elszegényedett pásztorok kezdeményezték" (35). A régészet nem bizonyított ilyet sehol sem. Különben is avarkori és honfoglaláskori sírjainkból előkerült vaseszközök egy részéről (ásó, sarló, kasza, kapa, néha a kés és a nyílcsúcs) már régen megállapította a kutatás, hogy azok bár munkaeszközök voltak, de nem emiatt kerültek a sírba, hanem hegyes, szúró voltuk miatt rontáselhárító célból (36).