Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Kralovánszky Alán: Kora Árpád-kori mezőgazdasági eszközök a Közép-Dunamedencéből

Kasza Sárrétudvari (37). Ferendekhalom. A fiúiskola udvarán talált X—XI. századi temető egyik sírjából került elő egy „rövid pengéjű kasza". Hossza 35 cm, szélessége 4,5 cm. — A lelet a debreceni Déri Múzeumban a II. világháború alatt összekeveredett más leletekkel, s ma már nem azonosítható, Ltsz.: 1053—57/1910. Nádvágó Szentes-Szt. László (38). Tárkány-Szűcs földje. 5. sír. A XI. század első feléből származó férfi sír lelete. Hossza 26,8 cm, penge szélessége 3,2—3,6 cm. A lelet közlője késnek vélte. Ery Kinga azonosította nádvágóval (39), a XIII. századi Kecskemét-árvaházi lelet alapján. Az utóbbi nemcsak formában, hanem méretben is megegyezik a szentesi példánnyal. Hossza 25 cm, penge szélessége 3,6— 4,4 cm (40) (IL tábla, 3—4.). Őrlőkő Darjiu (Székelyderzs, Románia) (41). Űj utca 85. 1. sír. Kora: biztos X. századi sír. Az őrlőkő-pár egymásba helyezve került elő. Anyaga a község feletti Őrhegy felsőpontusi rétegéből való. A felső kő átmérője 36 cm, vastagsága 7 cm. Közepén 6 cm átmérőjű kör alakú üreg van a gabona beöntésére. Oldalán két kis vájat van, melyekbe belehelyezett vas- vagy faeszközzel lehetett az alsó kő kiemelkedő vastengelyére ráemelni a felső követ. A vastengely nem volt a sírban. A felső kő külső oldalán látható a kő forgatására szolgáló kar helye. Az alsó fele lapos kúp alakban homorú. Az alsó kő felső lapja viszont lapos kúp alakban domború. Az alsó kő átmérője 37 cm, vastagsága 6 cm. A lelet közlője szerint ,, . . . nem megszokott mellékletei a sírnak (t. i. az őrlőkő). Ez óvatosságra int. Valószínűleg nem tartozik temetkezésünk eredeti mellékletei közé. Annál kevésbé valószínű ez, mivel nem is szorosan a csontváz mellett került elő, hanem kissé távolabb és valamivel mélyebben". — Ennek ellenére véleményünk szerint az őrlőkő mégis a sírhoz tartozott. A sírrajzon ugyanis jól látható, hogy az őrlőkőpár a bal felkarcsont magasságában, vízszintes helyzetben került elő. A sírban az ásató munkások lócsontokat is találtak, melyek szerintük szintén a halott bal oldalán voltak. A temetéskor tehát olyan sírgödröt ástak, melynek D-i oldalába fektették a halottat, É-i oldalában pedig az őrlőkövet és áldozati állatmaradványait helyeztek el. Az ásató munkások véleményével szemben a tanító azt állította, hogy a lócsontok a halott jobboldalán voltak, a sírban talált kengyelt pedig sarkantyúnak nézte. A tanító és az ásató munkások közötti véleménykülönbség kényszerítette a leletet közlő Ferewzi Sándort arra, hogy a sírrajzon feltételes helyen jelölje meg a lócsontokat. Magunk véleménye szerint a lócsontok a sírgödör baloldalán lehettek, ezt az eddigi ásatási tapasztalatok igazolják (42). — Az a megjegyzés, hogy az őrlőkő valamivel mélyebben volt, mint a csontok, abból következhetett, hogy súlyánál fogva bemélyedett a laza sírfenékbe. Eddigi ásatási megfigyeléseim alapján (mintegy 1000 sír) állíthatom, hogy a sírfenék nagyjából 5 cm vastagságban általában még laza, s a nehezebb vas- vagy kőtárgyak ennek eredményeként mélyebben ágyazódnak a talajba, mint a csontok. — Az őrlőkőpár a felkarcsonttól mintegy 15 cm-re volt, ami szintén a sírgödrön belüli s e temetkezéshez kapcsolódó vol-