Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Kralovánszky Alán: Kora Árpád-kori mezőgazdasági eszközök a Közép-Dunamedencéből

eszközök maradnak meg, a fából készültek maradéktalanul elpusztulnak (5). Mindezt összevetve tehát megállapíthatjuk, hogy a régészet igen kevés lehető­séggel tud tárgyi anyagot szolgáltatni az agrártörténeti kutató munkájához. Ennek ellenére a régészeti kutatásnak van néhány idevonatkozó eredménye. Ezekről a kutatók azonban nehezen hozzáférhető szakfolyóiratokban számoltak be; a tárgyi anyag más része pedig vidéki múzeumokban van irodalmi közzé­tétel nélkül. Jelen tanulmányban összegyűjtöttük a rendelkezésünkre álló régé­szeti adatokat. Ezek kritikai közreadásával először a kora Árpád-korra vonat­kozóan tárgyaljuk a Közép-Duna-medencéből ismeretes agrártörténeti emlé­keket. Helyhiány miatt nem áll módunkban a szomszédos területeket hasonló korú régészeti adatait részletesen taglalni és párhuzamba állítani anyagunkkal. A legfontosabb leletekre azonban utalunk. Hasonló ok miatt kénytelenek vol­tunk eltekinteni jelenleg az anyagból való fejlődéstörténeti következtetések le­vonásától. * Az alábbiakban eszközök szerint vesszük sorra rendelkezésünkre álló adatain­kat. Rövidebben tárgyaljuk a már korábban közölteket; hosszabban a közölet­len vagy kérdéses leleteket. Ásópapucs Kecskemét-Cédulaházi domb (6). IV. sor, 2. sír. Kora: X. század. Magassága 21,0 cm, szélessége 20,7 cm, a karéj átlagos szélessége 6 cm. Bár az ásató véle­ménye szerint a lelet női sírból származik, a leletanyag alapján (2 db sima haj­karika, gyűrű) ezt teljes értékkel nem bizonyíthatjuk. A csontváz neme tehát bizonytalan. Hasonló véleményen volt Hampel is a lelet kritikai közlésekor (7). — A lelet a II. világháborúban elpusztult (I. tábla, 4.). Soltszentimre (8). Blaskovich Sándor kertje. Szórványos sírlelet. Kora: X. szá­zad. A valószínűleg összetartozó leletek az alábbiak (9) : ásópapucs, 2 db kengyel, csikózabla, igen díszesen faragott nyeregveretek, aranyozott ezüst szügyelő­veret, 2 db patkó. Az ásópapucs magassága 19,8 cm, szélessége 15,6 cm, a karéj átlagos szélessége 6,6 cm. A csontváz neme bizonytalan, a leletek alapján lehet­séges, hogy nő. — A lelet helye ismeretlen (I. tábla, 5.). Tiszaug (10). Radvány Károlyné földje. Raktárlelet: ásópapucs, fejsze, 2 db agyagedény, egyikben XII. századi pénzek. Kora: XII. század. Az ásópapucs ma­gassága 20,4 cm, szélessége 15,3 cm, a karéj átlagos szélessége 5,5 cm. — A le­let a II. világháborúban elpusztult (I. tábla, 2.). Itt teszünk említést egy Pátkáról (11) származó ásópapucsról, melyet közlője a Nemzeti Múzeum 1902. évi új honfoglaláskori szerzeményei között említ, azon­ban e közlés után megírt nagy összefoglaló tanulmányaiban már nem tár­gyalja (12). A fentiektől formában is eltérő pátkai ásópapucs valószínűleg tehát más korból származik. Mind a zömökebb (Kecskemét), mind a keskenyebb (Soltszentimre, Tiszaug) ásópapucsoknak ismerjük párhuzamait a hasonló korú kijevi leletekből (13). A keleti párhuzam azért is jogosult, mert a honfoglalást megelőző 300 éves Kárpát-medencei avar uralom nagyszámú feltárt sírleletéből egyetlen ásópapu­csot sem ismerünk (14). Ennek alapján pedig feltehetjük, hogy az ásópapucs használatát, nem a hazánk területén talált lakosságtól vette át a honfoglaló

Next

/
Oldalképek
Tartalom