Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Kralovánszky Alán: Kora Árpád-kori mezőgazdasági eszközök a Közép-Dunamedencéből

KORA ÁRPÁD-KORI MEZŐGAZDASÁGI ESZKÖZÖK A KÖZÉP-DUN A-MEDENCÉBÖL KRALOVÁNSZKY ALAN muzeológus Ha végignézzük a magyar agrártörténeti kutatások irodalmát, sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a magyar középkor anyagi kultúráját meghatározó termelőeszközök tárgyi bizonyítékai között, a nyelvészeti és okleveles anyagon kívül, régészeti bizonyítékokat alig találunk. így például az Árpád-kori mezőgazdaság történetének vizsgálatánál mindössze néhány okleveles adatra és csak a nagyobb időhatárokon belül érvényes nyelvészeti eredményekre tudott támaszkodni a kutatás (1). Példaként hadd idézzük Belényesy M. 1954-ben megjelent agrártörténeti tanulmányának szavait: „Mikor arra vállalkoztunk, hogy középkori agrártechnikánk néhány fontos problémáját megvizsgáljuk, az egykori írott források feltárásán kívül alig számíthattunk a régészet tárgyi anyagának segítségére, amely pedig különösen a munkaeszközök tekintetében felbecsülhetetlen támpontokat adhatott volna" (2). Vajon mi lehet az oka ennek a helyzetnek? Talán az, hogy középkori régészeti kutatásunk nem tud adatokkal szolgálni, vagy hogy agrártörténészeink nem ismerik a régészeti adatokat? A kérdés nem ilyen egyszerű. A régészet általában három különböző eredetű anyaggal dolgozik, amelyek településekről, temetőkből és raktárleletekből (depot) származnak. Nagy általánosságban e három különböző helyről származó anyag nem jelent azonos tárgyakat, bár adott esetben (pl. edény) lehet egyezés. Agrártörténeti anyagot (jelen esetben munkaeszközöket) elsősorban telephelyekről várhatunk. Századunk első évtizedeiben azonban középkori falvaink feltárását teljesen elhanyagolták. Csak a 30-as években indul meg szórványosan a telepkutatás, s a kapott eredmények máig értékes forrásanyagként szolgálnak (3). A nagy hiányosságok felszámolása csak az utóbbi években indult meg, melyet elsősorban Méri Istvánnak és munkatársainak, valamint László Gyulának köszönhetünk (4). E kutatás még csak a kezdetén tart. s az ásatások eredményei nincsenek részletesen közreadva, de már így is alapvető fontosságú eredmények állnak rendelkezésünkre. Temetőkből mezőgazdasági vonatkozású leleteket elsősorban a pogány kor emlékei között kereshetünk. E korszakban ugyanis a halott mellé temetik többek között munkaeszközeit is, abból a hiedelemből kiindulva, hogy a másvilági élet az evilági szerves folytatása. Ennek alapján tehát főként a X—XI. századi temetőkből várhatunk agrártörténeti vonatkozású anyagot. A raktárleletek, illetve elrejtett leletek előkerülésük ritkasága ellenére is adott esetben értékes idevonatkozó adatokat nyújthatnak. Mivel azonban a munkaeszközök fontos használati célt szolgáltak, s mert közös tulajdonban voltak, ritkán hagyták azokat az elpusztult telephelyeken, vagy temették a halott mellé. A földben pedig csak a fém vagy kő, esetleg a csont