Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)
Dr. Iványi Béla: Adatok a magyar halászat történetéhez
nak, ha tilalomban állanának," kéri Bozay Batthyány Ádámot, hogy írjon Hidasinak, hogy ezen szakadékokat hagyja meg nekik s lenne tilalomban (30). Mindezekből nyilvánvaló, hogy Körmend ekkor halászati szempontból fontos hely, a halkereskedelem élén jár, és az itteni halászbokrok ezzel a nagyüzemmel tekintélyes keresetre tehettek szert, s emellett elláthatták jó áruval földesurukat is, aki úgy látszik ebben a nagyüzemben csendes társként vett részt. 3. BATTHYÁNYÉK EGYÉB HALÁSZÜZEMEI A Batthyány-családnak nemcsak Körmenden volt tekintélyes forgalmú halászati nagyüzeme, hanem Nyugat-Magyarországon is volt több, bár a körmendinél kisebb kaliberű halászata, amelyek azonban legnagyobbrészt elsősorban a család és háztartása szükségletének kielégítésére háziüzemként dolgoztak. így pl. forrásaink — főleg a Batthyány-család számadásai — említik, hogy a családnak Körmenddel együtt vagy tíz helyen volt halgazdasága, mégpedig: 1. Borostyánkő várában, a Vár piacán volt egy „kűvel" kerített haltartó. Ma már a Vár Ausztriához tartozik. 2. Drumoly a Ciklény-patakkal, ma Ausztriához tartozik. 3. Inczéd (Dürnbach), szintén. 4. Kéthelyen (Neumarkt) említenek források egy felső haltartót, kellett tehát egy alsónak is lenni. Ma ez is Ausztriában van. 5. Németújvár (Güssing), itt volt egy halastó is, meg a Strém-patak. Ma ez is Ausztriához tartozik. 6. Rakicsány. 7. Rohoncz (Rechnitz) a Hodászi patakkal, ma Ausztriában. 8. Szalónak (Schlaining) a Tauchen-patakkal, szintén Ausztriában. 9. Zamlacsa, Várasd vármegyében. Ezen ingatlanokon a Batthyány-családnak halastavai vagy (sőt: és) haltartói vannak, és az ingatlanon átfolyó patakokat halászták le, s ezek különösen pisztrángfogas szempontjából voltak fontosak, úgyhogy a pisztrángok biztosítására a Batthyányak külön patakorzőket tartottak, és ezeket a patakokat erdőispánokkal is halásztatták (31). S hogy a Batthyányak és embereik mennyire halkedvelők lehettek, azt a pénzkiadási számadásokból látjuk, melyekben fel van jegyezve, hogy midőn Batthyány Ferenc és kísérete 1604-ben Pozsonyba utazott, a következő tekintélyes halmennyiséget vitték magukkal, úgy mint: két harcsát, 2 frt 98 dénárért, ezek jól megtermett halak lehettek, aztán 90 font vizát, ez volt a kedvenc hal, 9 frt 90 dénárért, továbbá még három harcsát 4 frt 50 dénárért, végül pedig 23 csukát 12 frt és 50 dénárért (32). Eme feljegyzések még ártörténeti szempontból is érdekesek, hogy drága és jó halakkal látták el magukat, midőn pl. harcsát 42 dénárért, 14 4 /2 font halat 87 dénárért és 18 font halat 1 frt. 8 dénárért is lehetett venni (33). Annak ellenére, hogy pl. egy ízben Inczéden, 1640-ben nyolc halász dolgozik naponta három pint bor ellenében, és úgy látszik, hogy Batthyány I. Ádám ezt a halastavat nagyon kedvelhette, mert 1653 októberében Ádám „ebédet az Inszedi Hallastonál evett" (34), mégis a halastavak termelte halmennyiség a Batthyány-család, ennek vendégei és személyzete részére elég nem lehetett, mert pl. 1638-ban Küszögrül hozat Batthyány 30 font halat, fontját 5 dénárért, tehát összesen 1 frt 50 dénárért, hozat Körmendről is karikaszámra és Révkomáromból is, és fizet ezekért összesen 280 frt-ot (35).
