Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Dr. Iványi Béla: Adatok a magyar halászat történetéhez

Ha nem is állandóan, de úgy látszik időnként, ad hoc, Batthyány tart halászmestert is, és ha ilyen alkalmazásban van, akkor annak évi fizetése 12 frt, 10 köböl fele búza, fele rozs, bor napi negyed pint, és egy hétre 5 font tehénhús (36). Ezenkívül vannak Batthyánynak paraszt, polgár és pisztrángos szakhalászai is. Ha már most azt kutatjuk, hogy mi a különbség a paraszt és polgár közt, akkor a feljegyzések alapján megállapíthatjuk, hogy a paraszt halász időleges alkalmazott, nem állandó és a számadások szerint a paraszt halászoknak, ha dolgoznak, háromnegyed pint bor és két czipó jár nyilván naponta, „de ha nem halásznak semmit sem keöl adni, azt is czak mikor beöit van" (37). A polgári halásznak, s úgy látszik ilyen három volt, „annuatim — évenként — búza. ros cubulus 18 jár, tehát fejenként 6—6 köböl, és mikor dolgoznak fejenként és naponként 2—2 czipó is jár" (38). Meg kell emlékeznünk, hogy Németújváron, Batthyánynak nyugat-magyarországi ingatlanainak központján volt: „Az Hal Tartónál való halász ház" is. Hogy ennek a halászháznak mi volt a rendeltetése, nem tudni. Lehet, hogy egykét halász lakott benne, de lehet az is, hogy csak raktárféle volt. — Ennek 1646ból megvan az inventáriuma is, és eszerint ennek felszerelése volt: Egy asztal, egy pad, egy paraszt szék, egy paraszt sütőkemence, egy paraszt ajtó. „eöreg vonio háló nro 1, kétt ember vonio háló nro 1, hoszú háló, melyett Rohonczrul hoztak nro 1, Laitt nro 2." volt azután még: „Hálóhoz való kötell nro. 1, Eöregh (azaz nagy) haio nro. 1, Kis haio nro 3" (39). Hogy ebben a halászházban lakott-e valaki, vagy csak afféle raktár volt, arról nincs feljegyzés, valószínű azonban, hogy valaki mégis lakhatott benne, mert Németújvár 1655. évi inventáriumában már azt olvassuk, hogy: „Az Halász ház puszta", azaz lakatlan (40). Hogy a pusztává lett halászházzal Németújváron meg szűnt-e a halászás, azt a feljegyzések nem említik. A nyugat-magyarországi halak közül említik a forrásaink a hintett halat, s egy 1631. évbeli pénzkiadási számadás említi, hogy: „Vittünk aszonyom w nagysága zámára hintet halat pro frt. 1" (41). Viszont 1642-ben a szalónaki „Szőcz" fia „keöueöl" halat hozott, a miért egy frt honoráriumot kapott (42). Hogy ez a hintett és kövöl hal miféle fajta volt, az az írásokból nem derül ki. Természetesen a halászok javítják, foltozzák, kiegészítik, újakkal pótolják halász-szerszámaikat, főleg a hálókat. Halászhálók gyártásáról különösen Pinka-fő volt nevezetes, de pl. egy ízben vásárolnak Pethő Pál uram madarászától Rába vízre való hálót 7 frt 80 dénárért (43). Űgy látszik, jó hírű mestere volt a hálókötésnek a pinkafői Huebman Mihály kötélgyártó, aki 1656-ban egy halászó hálóért 290 frt és 50 dénárt kapott (44). Űgy látszik tehát, hogy ez alkalommal a kötélgyártó Huebman a hálószövés terén hatalmas munkát végzett, viszont vesznek egy ízben Sankó uramtól is egy halászhálót, mely nyilván kiskaliberű lehetett, mert az ára mindössze három frt volt. Ennyit tehát a körmendi Batthyány levéltárból. Ha azonban valaki venné magának az időt és fáradságot és átnézné a körmendi Batthyány levéltár 50 000 darabból álló XVI—XVII. századi missilis leveleit és az ugyancsak több ezer darabból álló ugyanezen korbeli számadásokat, halászatunk történetét még sok és érdekes adattal gazdagíthatná!