Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Dr. Iványi Béla: Adatok a magyar halászat történetéhez

mett, ahol a feudális nyomás és a német elem növekedett; de ... a magyar halász még ebben a békóban is „Ur" volt. — Megemésztette a nyomást s az idegent megmagyarosította" (9).. Ügy látszik tehát, hogy a feudális nyomás és a német elem növekedése főleg a XIX. században tombol, mert ekkor létesül a legtöbb halászcéh, s adatik ki ezeknek privilégiuma, tehát a halászatnak, mint ősmagyar szabad foglalkozásnak az eszméje ekkor kezd alaposabban elhalványulni. 2. A HALKARIKA Forrásaink főleg a XVII. században gyakran emlegetik a halkarikákat és ezt Herman is ismeri, ámde ő a halkarikát és a mázsát azonosítja és egynek veszi, ami tévedés! Herman ugyanis említi, hogy 1642-ben Esterházy Miklós nádor felkéri Esterházy Dánielt, hogy vegyen sóshalat karikával, tehát ekkoron még járta a sóshal, s amit a mai halász már a német „bái"-lal fejez ki, azt ekkoron még karikának és mázsának mondták" (10). Herman itt téved, mert a karika halcsomagolási eszköz, viszont egy-egy karika hal több mázsányi terhet jelentett. így pl. 1640-ben (március 30.) Körmendről Batthyányi I. Ádámnak embere, ifjú Falusi György deák azt írja, hogy ott (Körmenden) van két karika fa hal és a gazdája kérdi, hogy mit csináljon vele. „Az egi karika fa viszáért kivan" úgy, mint tavaly másfél száz forintot, „az közönséges halért" 90 forintot (11). Hogy pedig a halárakról is némileg tájékozva legyünk, közöljük Besenyei István kiskomári főkapitánynak Batthyány I. Ádámhoz intézett s 1637. március 10-én kelt levelét, melyben tudatja, hogy: „Valami vizatt, tokott, kecsegétt és seőrett hoztak ide egi néhány mására valott, az mint az ember mondgia, az hal igen fris, mégh chak egi holnapia vagion, hogi foghták és be sózták", ha nagyságod venni akar, mázsája 12 frt, de „az hal felette zep es fris" (12). Gerdákovics Mátyás tiszttartó, mint Batthyány alkalmazottja, 1641. januárjában gazdájának jelenti, hogy a halas embereknek tíz karika haluk van, de ebből viza csak egy karika, a többi csuka és ponty, választ kér, hogy mitévő legyen (13). Reá két napra Gerdákovics Batthyány I. Ádámnak ugyancsak jelenti, hogy Falussi György deákkal elment a halász emberekhez, és írja, hogy a „hal ott vagion, de az vizának karikáiáth 110 tallérnak alata nem akarnak adni, az köz halnak karikáiát eötven talláron tartják. Nagyságod lássa meg veszi — vagy sem?" (14). Nyilvánvaló tehát, hogy a fenti halárak alapján egy-egy hal karika több, sőt sok mázsa halat jelentett, tehát a karika és a mázsa közt súly dolgában hatalmas különbség volt. Mindezekből látnivaló az is, hogy ekkor Körmend halászati és halkereskedelmi központ, viszont nincs nyoma annak, hogy itt a XVII. században halászcéh működött volna. 1642. december 26-án a gondos Gerdákovics jelenti Batthyánynak, hogy a tavalyi halkereskedő elindított tíz karika halat. A polgároktól tudakolta ugyan, hogy melyik karikán milyen hal van, de a polgárok ezt nem tudták megmondani (15). Ügy látszik Batthyány Ádám körmendi tiszttartójánál, Gerdákovicsnál állandóan érdeklődött a körmendi halpiac és haltermelés állapota, a halárak stb. dolgában, mert 1643. január 21-én Gerdákovics jelenti gazdájának, hogy „az hallás embereknek" van egy karika viza haluk, de azt 150 tallér alatt áruba