Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Krizsán Sándor: Budapest és környéke lóvasútjainak villamosítása 1896-1898-ban
ske-rendszerrel épültek, ez lehetővé tette, hogy mindkét vállalat kocsijai igénybe vehessék a felsővezetékes szakaszokat. Legnagyobb számban a pálya két oldalán elhelyezett egyszerűbb vagy díszesebb vasoszlopok között kifeszített keresztsodronyokra erősítették a felsővezetéket, de alkalmaztak egyvagy kétkarú oszlopokat, illetve falihorgokat is. Kétkarú felsővezetéktartó oszlop és a 128-as pályaszámú Weitzer-féle motorkocsi a Retek utcai vonalrészen Faoszlopok csak a budai belső körúti vonal ideiglenes jellegű Gellért rakpart-Egyház tér közötti részén, és a BVKV rákospalotai vonala mentén az újpesti Vasút utcai és palotai szakaszán - a kanyarulatok kivételével - fordultak elő. 3 3 A Margit hídon a székesfőváros által eredetileg előírt alsóvezetékes áramszedési rendszer helyett műszaki akadályok miatt végül felsővezetékes rendszer létesült, 51 db díszes egykarú oszlop tartotta a felsővezetéket, közülük kilencen a híd világítására szolgáló villanylámpák is helyet kaptak. 3 4 Keményre húzott 8 mm átmérőjű rézdrótból készült maga a munkavezeték, melyet forgalmi pálya fölött 5,5 m (a Mar3 3 BKVT I. MFJ, 45. o.; BVKV I. MFJ, 6. o. 3 4 Szerdahelyi Á.: i. m. 394. o. 3 5 BKVT I. MFJ, 45-46. o. git-hídon csak 5,25 m) magasan helyezték el, kocsiszínekben, forgalmi telepeken ez 4,5-5 m között változott. 3 5 Járművek Hogy a forgalom megindulhasson, meg kellett rendelni a szükséges üzleteszközöket, magukat a kocsikat. A BKVT személyszállító járműveinek többsége sajtolt, szegecselt, úgynevezett drezdai alvázzal és egy- vagy kétmotoros kivitelben készült. Lehetővé tette az alvázkeret kialakítása az egymotoros vagy pótkocsik motorokkal való utólagos felszerelését, melyre részben sor került. Átépítés, illetve új beszerzés útján forgóvázas motorkocsik szintén közlekedtek a BKVT hálózatán, ez utóbbi kivitellel rendelkezett a BVKV is. A járművek motorja, elektromos berendezései és a már említett ikersín alatti csatornában elhelyezkedő alsóvezeték között a kocsik aljára erősített - újdonságként a BVVV hasonló alsóvezetékes rendszeréhez képest - kiemelhető áramszedő szerkezet, az úgynevezett hajó teremtett összeköttetést. Felhúzása vagy leeresztése a kocsi ülései alatt lévő forgatható dobra erősített lánccal történt. A dob forgatását csavarkerék biztosította, melynek a kocsi oldalából kinyúlt tengelyét egy forgattyú segítségével a kalauz hozta működésbe. A dobra erősített csúszó kontaktusok egyben a kétpólusú alsó- és az egypólusú felsővezeték két külön áramköre közötti váltást is biztosították. Az áramszedő felhúzásakor a motor egyik sarkát a felsővezetékes áramszedővel, másikat a sínen való visszavezetés érdekében az alvázzal kötötte össze. Ez a kapcsolat az alsóvezetékes áramszedő leeresztésével megszűnt, és a motor az alsóvezetékkel került kapcsolatba. A hajó alsó részén lévő 168
