Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Dr. Eperjesi László CSc - Dr. Krámli Mihály PhD: Magyarország és Fiume kapcsolatai 1779 és 1918 között
Danubius fuzionált a Ganzzal, és a Ganz és Társa Danubius Hajó- Gép és Waggongyár Rt. megalakulásával Magyarország legnagyobb ipari komplexuma jött létre. 1913ban az üzem 3681 munkást foglalkoztatott, és 1918-ig 61 hadihajót gyártott. (Az 1918ig épült 61 hadihajóból a legnevezetesebb a 20 000 tonnás SZENT ISTVÁN dreadnought-típusú csatahajó és a 3500 tonnás NOVARA cirkáló, az utóbbinak 1917-ig Horthy Miklós sorhajókapitány volt a parancsnoka.) 3 9 Fiume iparának fontosabb ágai az említetteken kívül még a következők voltak: a növényi olajgyártás, cserzőanyag-gyártás, sörgyártás, csokoládégyártás, papírgyártás, hajóépítés és javítás, és a faipar. Ezek az iparágak csak Magyarország gazdasági egységében voltak életképesek így a világháború után a fiumei kikötő kereskedelmi és tranzitforgalmával együtt összeomlottak. Mi volt a fiumei kikötő szerepe a dualizmuskori Magyarország gazdasági életében? A kikötői és külkereskedelmi történeti statisztikai adatok 4 0 azt bizonyítják, hogy Fiume a dualizmuskori Magyarország gazdasági sikertörténete volt. Bizonyítják azt is: a fiumei kikötő kizárólag a magyar gazdasági érdekek szolgálatában állt úgy, hogy a város közben virágzott és méltán emlegetik ezt az időt napjainkban Magyarországon és Fiumében is a város aranykorának. A történeti statisztikai adatok ismerete és elemzése magyarázza az első világháború előtti három évtized magyar kormányainak a fiumei kikötő vonatkozásában követett gazdaság-, és közlekedéspolitikáját, valamint azt a tényt, hogy az egyébként oly viharos század eleji parlamenti üléseken a hatalmas összegű fiumei közlekedési infrastrukturális beruházásokat és a magyar kereskedelmi tengerészet szubvencionálását a mindenkori kormánypárt és ellenzék mindig vita nélkül megszavazta. Fiume 1872 és 1913 között Magyarország agrár-nemzetgazdaságának export kikötője volt. 1875-ig általában a behozatali forgalom volt nagyobb, ettől kezdve a kivitel részesedése a kikötő összforgalmában állandóan emelkedett és 1888-ban érte el a csúcspontját: a 217 ezer tonna behozatallal szemben a kivitel 604 ezer tonnát tett ki, amely az összforgalom értékének 74,2 százalékát jelentette. Ez az értékarány a következő két évtizedben 50-60 százalék között ingadozott a kivitel javára. 1913-ban a kikötő forgalmában 923 ezer tonna árubehozatallal szemben 1.2 millió tonna kivitel állt szemben, ez az összforgalom 55,4 százalékát képviselte. Az első világháborút megelőző években Magyarország egész külkereskedelméből a kivitel 17 %a és a behozatal 9 %-a fiumei kikötőben bonyolódott le. Fiume tengeri kivitelének 75 %-a Magyarországról származott, tengeri behozatalának 86 %-a Magyarországot illette. A századfordulóig a fiumei kikötő forgalma 1,1 és 1,2 millió tonna között ingadozott, majd a világháborút megelőző évtizedben lendületesen fejlődött. 1903-ban a kikötő áruforgalma 1,2 millió tonna, 1907-ben 1,6 millió tonna, 1912-ben 1,9 millió tonna és 1913-ban, a fejlődés csúcspontján 2,1 millió tonna. 1872-ben a kikötő összes áruforgalmának értéke nem több 23 millió aranykoronánál, ez 1903-ban 258 millió aranykorona, 1907ben 309 millió aranykorona, 1912-ben 472 millió aranykorona, és 1913-ban pedig már 478 millió aranykorona. A fiumei kikötő forgalma arányosan oszlott meg a különböző származási és rendel"Krámli Mihály: A magyar tengeri hadihajógyártás, 1907-1914. In: Hadtörténelmi Közlemények, 2002/1. 60102. o. 4 0Fiume hajó- és áruforgalma. In: Magyar Statisztikai Közlemények. Űj sorozat.1896-1918 évi kötetek. 82
