Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Szabó Attila: Az első nemzetközi repülőverseny Budapesten
sági és magassági versenyeket is indítottak. Két-két alkalommal hirdettek lassúsági és terheléses (utas) versenyt, a „Qualitas díjak" és az „Összeredmény díjak" kategóriában pedig az előző napokon elért és összesített pontszámok alapján értékelték a teljesítményeket. A kezdők versenyében és az új szerkezetek küzdelmében pedig versenynaptól függetlenül állapították meg az elsőséget. Az eredmények alapján a versenykategóriák legnehezebbikének az utazási verseny bizonyult. A föltételek eleve sokakat visszarettentettek az indulástól, hiába jelentett a 100 ezer koronás fődíj meglehetősen nagy vonzerőt. A kiírás szerint a 90-110 km-es távolságot kellett volna oda-vissza repülve teljesíteni a versenyzőknek. A francia Louis Paulhan 1910. április 27-én egyenes vonalban repülve száz kilométernél jóval nagyobb távolságot (178 km) repült két óra 39 perc alatt. Most a versenyen a jobb eredményt végül Alfred Pischof (1882-1922) érte el, aki Lábatlanig jutott el az eredetileg tervezett Győr helyett. A 70 km-el beszámított távolság, és a repülési idő később az egyik különdíj odaítéléséhez segítette Pischofot, akinek ezt az eredményét később a bécsújhelyi repülőgépgyártó üzem (Autoplan Werke) ügyesen kihasználta plakátjain. Pischof összteljesítményébe természetesen ez is beleszámított, így az egyik vigaszdíjban részesült. Hangulatos beszámolót olvashatunk erről a repülésről a Vasárnapi Újság számában: „Pischof gyönyörűen megkonstruált, rendkívül stabilis és megbízható gépe és Etrich könnyebb szerkezetű, de mégis hasonló biztonságú „galamb"-ja a publikumnak kedvencei. Az utazási versenyben is nem a francia aviatika valamely képviselője, hanem Pischof indult el elsőnek a bizonytalan idő dacára és ha kénytelen volt is egy és negyedórai repülés után a nagy vihar miatt leszállni, ez nem von le semmit, sőt megerősíti a gépről táplált kedvező véleményeket. Pischof kedden indult útnak Győr-felé s útjában Hyeronimus a Laurin & Klement kocsik világhírű vezetője kisérte egy versenykocsin, amelyen lapunk szerkesztője is helyet foglalt. A kisérő automobil Óbudán pillantotta meg a Duna felett 350 méter magasságban lebegő Pischoffot s sebes rohamban igyekezett előre, hogy a gyors monoplannal, amely egyenes vonalban haladt, lépést tarthasson. Félórai vad hajsza után végre a vörösvári dombok alatt utolérték Pischoffot, ki némileg lassította gépének járását, hogy kisérői után nézzen. Barátságos integetések után, amelyeket a levegőből és a levegőbe küldtek, mindkét jármű folytatta útját, majd egyik, majd másik lévén elől. A repülőgépnek nem lévén szekér útjában, persze könnyebb dolga volt, mint az automobilnak. Már csaknem egy óráig repült Pischof, amidőn óriási viharfelhők kezdtek tornyosulni nyugat felől. Pischoff e felhőket, mint később mesélte, felül akarta repülni, de amidőn egyszerre orkánszerű szél kezdett dühöngni, amely jeges esőt vert arcába, elhatározta a leszállást. A kisérő automobilokon ülők alig láthatták fel az égből leömlő zuhatagban. Minthogy a repülőgép az úttól baloldalt levő hegyekről jobbra a Duna felé vette utján, az automobil közelebb juthatott hozzá s utasai ugy látták, mintha a Dunába esett volna. Az őrült vágtatás közben végre a Duna partján valami fehérséget láttak s mindnyájan azt reméltük ez a gép. Az automobilt a szakadó esőben ott hagyta a társaság és rohanva igyekezett a látott tárgy felé. Csakugyan a repülőgép volt, melylyel Pischof a vihar dacára simán szállt le 5 méternyire a Dunától egy süppedékes réten. A szeles esős idő lehetetlenné tette egyelőre az ut folytatását s ezért a közeli lábatlani állomásfőnöknél fölszolgált teával melegítették 273
