Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Hidvégi János: Egy hatszáz éves jármű rekonstrukciója - Giovanni la Fontana kötélhajtású kocsija

lyezkedik el. A kötél húzásakor a menete­melkedésnek megfelelően a kötél a kötél­dobon oldalirányban elmozdult és néhány fordulat után, a felhajtás irányától függően vagy lefutott a kötéldobról, vagy a fogaske­rekek közé vándorolt. A kötél oldalirányú mozgásának megállítására többféle meg­oldást kipróbáltam, de egyik sem vezetett eredményre. Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem - bár az építés során többször is felmerült bennem a kétség, megépíthe­tő-e egyáltalán ez a jármű - használhatóra nem, legfeljebb csak működőre lehet megé­píteni ezt a kocsit. Első megoldásként a kötélre egy gyűrűt tettem, amely a kötéldobra futó kötélágat vezette, azonban a kötéldobon futó kö­telek a menetemelkedésnek megfelelően továbbra is oldalra vándoroltak. Második megoldásként a kötéldob rúdjai közé szerelt támasztólapok megállították az elől lévő kötélág oldalirányú vándorlását, azonban a hátsó kötélág további oldalmozgása miatt a hátsó kötélág felugrott az elől lévő kötélág­ra. A harmadik kísérlet vezetett el a megfe­lelő megoldáshoz. A kötél oldalmozgásával ellentétes menetemelkedésű kötélvezető elkészítésekor jöttem rá arra, hogy a kötél­lel a kötéldobon együtt mozgó vezető nem képes az oldalirányú mozgás megállítására. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha a kötél és a kötélvezető egymáshoz képest el­mozdulnak és a kötélvezető képes felvenni a kötél oldalirányú mozgásából adódó erőt. A kötél oldalirányú mozgását a kötéldo­bok mellé szerelt támasztékokkal sikerült megállítani, azonban ezeknél a támaszté­koknál keletkező nem jelentéktelen súrló­dó erő a kötél kopását eredményezi. En­nél a módszernél is megmaradt a kötélág felugrása az előző kötélágra, azonban ezt a jelenséget a kötél „kifeszítésével", az alsó kötélág bal térd alatt való elvezetésével, ez­által a támasztékra való ferde felvezetésével lehetett kiküszöbölni. A kötél megfeszítése ti. jelentősen növeli a kötélágak súrlódását, ezáltal csökkenti a kötél megcsúszását a kö­téldobon. A hajtókötél vezetése a rekonstruált járművön Az elkészült járművet immár használható­an és nem csak működőén néhány rövidebb próbaúton volt módom kipróbálni. Jó mi­nőségű aszfaltúton a jármű a kötél húzásá­val viszonylag kis erőkifejtéssel mozgásban tartható, a gyalogos sebességénél valamivel gyorsabb haladása a karok viszonylag ké­nyelmes mozgásával biztosítható. Nagyobb távolság - öt- hatszáz méter - esetén azon­ban már a kötél folyamatos húzása meg­lehetősen fárasztó. A kocsi mozgatásának viszonylag kis energiaigénye a jól megvá­lasztott áttételezésnek, és a golyóscsapágya­zásból adódó minimális gördülési ellenál­lásnak köszönhető. Az elkészült járművet összehasonlítottam az eredeti ábrázolással. Főbb arányait te­kintve az eredeti ábrázolás megegyezik az 116

Next

/
Oldalképek
Tartalom