Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Hidvégi János: Egy hatszáz éves jármű rekonstrukciója - Giovanni la Fontana kötélhajtású kocsija

John Wilkins függőleges tengelyű szélkerékkel, 1648-ban megálmodott kocsija A rekonstrukció menete A Fontana-féle jármű megépítése előtt minden rendelkezésünkre álló forrásból megpróbáltunk a járműre vonatkozó adatokat felkutatni. Felvettük a kapcsolatot a milánói Leonardo da Vinci Múzeummal is, amely kifejezetten a reneszánsz kor technikai alkotásaival foglalkozik. A járműre vonatkozó érdemi információkkal azonban ők sem rendelkeztek. így a rekonstrukcióban egyedüliként a Fontana rajzának elemzése nyújtott némi támpontot. A rajz egy emberi erővel hajtott, négykerekű, egyetlen ember szállítására alkalmas járművet ábrázol. A kocsi egészét és annak részleteit a rajz rendkívül leegyszerűsítve mutatja be. Nem követhető, illetve bizonytalan a rajzon a hajtókötél elhelyezkedése, a kötél vezetésének módja, valamint a kötél haladás közbeni mozgása. Mint később kiderült, pedig ez a jármű működésének legfontosabb részlete. A rajzból az sem volt megállapítható, hogy a hátsó kerék hajtására szolgáló nagy fogaskerék hol és hogyan kapcsolódik a kötéllel hajtott kalickás (rudas) henger rúdjaihoz. A hajtott (hátsó) tengely és a hajtó nagy fogaskerék nem látható részeinek axonometrikus kiegészítésével úgy tűnt, hogy a tengelyre szerelt viszonylag kis méretű fogaskeréknek közvetlenül kapcsolódnia kellett a nagy fogaskerékhez. Figyelembe véve azt a feltevést, hogy jármű hajtója a felé közelebb eső kötélágat húzza, az egyes fogaskerekek forgási irányából megállapítható, hogy a kötél húzása esetén a jármű hátrafelé haladna. Ennek alapján a „hajtómű rendszerben" egy forgásirányt megváltoztató előtét-fogaskeréknek kell lennie. Mivel a jármű haladása nem képzelhető el irányváltoztatás nélkül és a járműben ülőnek - a kötélzet két kézzel történő húzása miatt - mind a két keze foglalt, a kormányzás csakis a szabadon lévő lábakkal oldható meg. A rajz arányainak elemzésével az is kiderült, hogy a jármű vezetőjének a lába közvetlenül nem éri el az első tengelyt, ezért egy áttételes kormányzást „kormányművet" kellett feltételeznünk. A rajz a tengelyek kialakításáról semmilyen eligazítást nem ad, sőt nehezen értelmezhető jelzéseket alkalmaz az egyes elemek egymáshoz erősítéséről is. Valószínűsíthető, hogy hasonlóan a kor más fogaskerék-hajtást alkalmazó szerkezeteihez, Fontana négyszög-keresztmetszetű tengelyekben gondolkodott. A rajz elemzése során felmerülő megválaszolatlan kérdések, bizonytalanságok ellenére a jármű megépítése mellett döntöttünk. Méreteinek meghatározásánál egy 113