Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Dr. Frisnyák Zsuzsa Phd: A kisforgalmú vasútvonalak bezárása a Kádár-korszakban
befizetni az alapba, s mindez már sértette a vasút érdekeit. 2 4 1974-ben a Honvédelmi Minisztérium az 1968-as tervekhez képest jelentősen megnövelte a honvédelmi érdekből fel nem számolható vasútvonalak számát ill. hosszát 2 5, az 1144 km hosszú bezárásra ítélt normál nyomtávolságú vasútvonalból 316 km hosszú pályát (BicskeSzékesfehérvár, Zalalövő-Zalaegerszeg, Kecskemét-Kunszentmárton, HegyfaluBükk, Debrecen-Sáránd, LakitelekKiskunfélegyháza) fenntartandónak ítél. A sínek felszedésének kérdése már 1968ban, a közlekedéspolitikai koncepció országgyűlési vitájában érintőlegesen felmerült. Egy Győr-Sopron megyei képviselő kérdésére Csanádi megígéri, a KPM vállalatai bejelentik az illetékes járási tanácsoknak, van-e kezelésükben olyan terület, amelyre nincs szükségük. A program első éveiben a bezárt vonalak helyreállítását a helyi tanácsok, termelőszövetkezetek ingyen vállalták, 1972-ben viszont a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a földvédelmi törvényre hivatkozva a felhagyott vasúti pályák termelésre alkalmassá tételét a közlekedéspolitikai alapból kívánja finanszíroztatni. Ez a követelés elviselhetetlen terhet rótt a MÁV-ra ill. a közlekedéspolitikai alapra, emiatt vita robbant ki: a földvédelmi törvény hatálya kiterjed-e a korábban vasúti célokra kijelölt területekre. A MÁV általánosságban minden vasútvonal felszedést - kizárólag anyagi megfontolásból - elutasított: nem akarták a vasút erőforrásait erre pazarolni. Kompromisszumként az érintett megyék állásfoglalását kérték a felhagyott pályák helyreállítása kérdésében. Felvilágosították az érintetteket az alternatívákról: ha igénylik a földterület helyreállítását, de emiatt a forgalomátterelés gazdaságtalanná válik, ott elállnak az adott vonalak bezárásától. Ahol a megyei tanácsok vállalták, hogy a felhagyott vasútvonalak területén nem alkalmazzák a földvédelmi törvény előírásait, ott nem került sor a pálya elbontására. De nem minden pályamegszüntetés szolgált mezőgazdasági célokat, a KisújszállásDévaványa közötti vasúti síneket, például a 4-es főút korszerűsítése miatt kellett felszedni. 1968-1982 között összesen 634 km normál, 360 km keskenynyomtávú és 672 km-nyi gazdasági vasútvonalat számoltak fel Magyarországon. 2 6 Arra vonatkozóan, hogy a forgalomátterelés összességében mennyi utazót, mekkora tömegű árut érintett csak 1979-es adatokkal rendelkezünk. E szerint 1400 km-nyi vonal bezárása összesen ötvenezer ember utazására, napi tízezer tonna áru fuvarozására hatott ki, a bezárások miatt mintegy 1200 vasúti dolgozót kellett más szolgálati helyre irányítani. A forgalomátterelési program sorsát az Állami Tervbizottságnak az a határozata (5045/1980) pecsételte meg, amely szerint 2 4A közlekedéspolitikai alap képzéséről és felhasználásáról szóló 55/1968. sz. miniszteri utasitás értelmében a miniszter hatáskörébe tartozik annak meghatározása, hogy a megszüntetésre előirányzott kisforgalmú vasútvonalak felszabaduló állóeszközeivel kapcsolatos amortizáció összegéből mennyit kell a MÁV-nak az alapba befizetni. "Korrekciók az eredeti vasútvonal felszámolási programhoz, 1972. október 12. (OL. XIX-h 1 pp. 2. 62. doboz) 2 6A felszámolt vonalak, vonalszakaszok nyolc, gépelt oldalas listájának közlésétől eltekintettem. Néhány fontosabbnak tűnő szakasz: Veszprém külső-Alsóörs, Veresegyház-Gödöllő, Baja-Gara, KisújszállásDévaványa, Kaba-Nádudvar, Baj a-Hercegszántó, Kisvárda-Baktalórántháza, Sármellék-Zalaszentgrót, Sárvár-Répcevis, Szombathely-Rum, Zalabér-Batyk-Bajti elágazás, Mezőtúr-Túrkeve, Kaposvár-Szigetvár, Nagyatád-Barcs, Pécs-Harkányfürdő, Cegléd-Hantháza, Celldömölk-Fertőszentmiklós, KaposmérőKözéprigóc, Zalalövő-Bajánsenye, Nagyharsány-Beremend. 105
