Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)
Kaján Imre: A mérnöki gondolkodás kialakulása és első emlékei Magyarországon
Duna-monográfiájában 8 pedig a Kárpát-medence vízrajzának térképét is közreadta, ezzel az első helyes vízrajzi térképet közölte a területről. A csapatok vonulását segítő katonai térképek egészen más célt szolgáltak: a dél felé előrehaladó, törökök ellen harcoló katonaságot kellett segíteniük. így nem csoda, hogy ezek a kartusok dél-észak tájolásúak annak ellenére, hogy az éppen fordított észak-dél tájolás már két évszázada elfogadott volt. Az ok itt egyedül a célszerűség: mutasson az előrehaladás irányába térkép teteje, ne kelljen azt forgatni. A török ellen a háború során készült térképeket a csapatokkal utazó hadmérnököknek két példányban kellett elkészíteni és azok egy példányát továbbítaniuk kellett a Haditanácsnak Bécsbe. 5. ábra: A jó és rossz térkép allegorikus ábrázolása Bél Mátyás Compendium Hungáriáé című művének (Pozsony, 1753) belső címlap-illusztrációjaként jelent meg. Az illusztrációt Mikoviny Sámuel mérnök önarcképének tartják A térkép és az azt készítő mérnök a 18. század új Magyarországán (ahogyan a kortársak emlegették joggal: Hungaria Nova) vált igazán fontos szereplővé. Az ország kormányozhatóvá tétele, gazdaságának, adófizető képességének beindítása mind azt igényelte, átláthatóvá váljék a birodalom új tartománya, persze ne a korábbi meglehetősen pontatlan módon. 8 Luigi Ferdinando Marsigli: Danubius Pannonico Mysicus, Hága 1726. Ekkor jött el az idő a csillagászati helymeghatározásnak a polgári (szárazföldi) térképészetben való alkalmazására, a korábbi - talán csak hírek alapján készült - kartusoknak már nem volt becsülete. Ezt az érzést példázza Bél Mátyásnak (1684-1749) a halála után, 1753-ban Pozsonyban megjelent geográfiai munkája, a Compendium Hungáriáé geographicum, amely mellékleteként közli Mikoviny Sámuelnek (1700- 1750), a kor neves mérnökének a jó térképek készítéséről írott tanulmányait is, címlap-illusztrációja egy olyan rézmetszet, amelyen a térképész a jó térképet kezében tartja, a rosszat pedig megvetően elhajítja. Mikoviny, aki Bél Mátyás munkatársaként számos megyetérképet készített, számos más feladatot is végzett - nyilván mert jól dolgozó, keresett mérnök volt. H iszen nagyon kevesen voltak a képzett mérnökök a 18. század Magyarországán. Nem is csoda, hogy mai ésszel nagyon is furcsának tűnő mérnöki javaslatok is születtek a megbízók által hasznosítandó területekre. Készült javaslat a Sión építendő tizennégy kerekes vízimalomra, de szinte ugyanekkor rajzolta meg a kor egyik legtöbbet foglalkoztatott kamarai (tehát Mikovinyhez hasonlóan állami szolgálatban álló) mérnöke, Krieger Sámuel (1730 k.-1790 k.) a Balaton lecsapolásának és a terület hasznosításának tervét. Az előbbi esetet az magyarázhatja, hogy az egyébként alig-alig vízfolyásnak, inkább csak ároknak nevezhető Sió a messziről jött mérnök ottlétekor éppen ritka árvizei egyikét „produkálta", utóbbit pedig a soros gabona-konjunktúra keltette szántóföld-igény. Mind Mikoviny, mind pedig Krieger kiváló térképeket készített - egyik sem volt azonban alkalmas a kor legnagyobb mérnöki feladatához, az Alföld ármentesítéséhez. Az átfogó, nagy szervezést igénylő műszaki feladatok végzésekor még nem is volt természetes, hogy egyáltalán alkalmazzanak-e mérnököt. A Felső-Tisza gyakori árvizei meggátlására és a fontos sószállító út hajózhatósága biztosítására kiküldött (már nem is első!) királyi biztos, Orczy Lőrinc (1718-1789) vízszabályozó munkássága (1774-1882) első éveiben fel sem merült, hogy mérnök nélkül nehéz lesz, majd mikor átlátta a feladat nagyságát, kérte Krieger Sámuel és a megyék mérnökeinek 92
