Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)
Kaján Imre: A mérnöki gondolkodás kialakulása és első emlékei Magyarországon
évezreddel ezelőtt, s ennek első számú mozgatója a pénz. Az így kialakult társadalmi struktúra meghatározta a társadalom tagjainak feladatait az uralkodó elittől a nincstelenekig. Ebben a berendezkedésben az anyagi kultúra vezető szerepe miatt már az ókorban fontos helye volt annak & szakembernek, aki a mindenkori műszaki kérdésekkel foglalkozott. A mérnöknek évezredek alatt kialakult, jól behatárolt mozgástere volt, feladatát egyértelműen megfogalmazták - a társadalmi struktúrának mindig arról a helyéről, ahonnan a mérnöki feladat finanszírozható volt. Különböző szintekről érkezhetett a feladat, de egyben mind azonos volt: társadalmi megbízatás volt mindegyik. A várak megerősítése, a vízfolyások előbb védelmi, majd kertépítési célú elterelése, a barokk kertek kialakítása, a folyók ármentesítése, a mocsarak lecsapolása mind ilyenek voltak. A társadalmak - fejlődésük egy bizonyos fokán mind eljutottak oda, hogy ne csak elfogadják, hanem alakítsák is környezetüket. Az antropogén tájalakítás mindig a társadalom adott fejlettségi szintjének megfelelő színvonalon zajlott. A folyamat valahol ott kezdődött, hogy az őskori ember kiirtotta a törzsének menedéket adó barlang előtti területet azért, hogy azt átláthatóvá tegye, majd — mikor felismerte, hogy az evésre begyűjtött magvakból elhullajtott szemek később kinőnek a földből és termést hoznak - kicsit nagyobb helyet tisztított meg, hogy tudatosan szórjon már el magvakat. Ez volt az első lépése a gyűjtögető életmódról áttért a mezőgazdasági termelésre. Az, hogy ezek a korai - mondhatni: természetközeli - beavatkozások még nem voltak visszafordíthatatlanok, nem igaz: azóta sem nőtt az erdősített terület és az említett legelsőket követő emberi beavatkozások legnagyobb hányada beépült a társadalmi struktúrák által meghatározott rendbe A mérnök az antropogén tájalakítás „terméke": amikor a természettudományos tudáshalmaz egy-egy társadalmi igény megvalósításához már kevés volt, akkor kezdték alkalmazni a magyarul mérnöknek (előbb inzsellérnek, vagy geometrának) nevezett szakembereket. Ahogyan a társadalom anyagi kultúrája egyre inkább kiteljesedett, lett egyre több mérnök: előbb csak uralkodói, majd főúri, megyei és városi szolgálatban. A 19. század elejétől már nálunk is megjelentek a magánmérnökök, akik eseti megbízásokat elfogadva dolgoztak. Ez az esetiség mutatja azt, hogy a társadalom résztvevői (egyének, a gazdasági érdekeltség alapján szerveződő csoportok) ekkor már közvetlenül és tudatosan alkalmazták a műszaki embert, meghatározva pontos feladatát. Az anyagi érdekek vezette megbízásokat érdekes módon még a 19. század elején is eltérő filozófiákkal közelítették meg a mérnökök. Akkor még élt a társadalom egyes, különösen az alacsony rendű szegény rétegeiben egy, a természet erőit misztikusan tisztelő, ugyanakkor annak elemeit tudatosan felhasználó, és azt általuk ismert állapotában megtartani igyekvő hozzáállás. Beszédes József (1787-1852), a magyar vállalkozó mérnökök úttörője Mérnöki Irányzatok című munkájában (Pest, 1843) fejtette ki a folyóvizek természetes állapotban hagyásának elvét és a „fölösleges" vizeknek más úton történő levezetését. Ezzel szemben már a középkor óta fejlődött manapság már technokratának nevezett irányzat, amely - mint tudjuk - végül is uralkodóvá vált a 18-19. századra, s végül jó alaposan átformálta a világot. Az, hogy hol-mikor vált egyeduralkodóvá az utóbbi irányzat, az természetesen pénzfüggő volt. Hogyan sikerülhetett ez a térnyerés, hogyan válhatott szinte egyeduralkodóvá a ma már barátságtalanabbnak tűnő nézet? A pénz a dolog oka egyedül. Az, hogy az európai értékrendben az anyagi gyarapodás (kárt nem szenvedés, egzisztenciális biztonság) mindenek előtt való. Ez ma is így van: csak elvétve lehet olyan helyzeteket találni, ahol más nyerne prioritást; ahol pedig igen, ott is előbb-utóbb kibújik a valós ok, az anyagi érdek. Jó példái ennek a kilencvenes évek nagy győzelemnek kikiáltott környezeti ügyei: a Bős-nagymarosi vízlépcső, vagy a veszélyeshulladék-lerakók helykiválasztási kálváriájában. Bős-Nagymaros ügyében a „minden állampolgár több százezres tehervállalása" volt a politikai adu, a tervezett 88
