Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)
Kaján Imre: A mérnöki gondolkodás kialakulása és első emlékei Magyarországon
nukleárishulladéklerakókfalvaibanpedigazingatlanok elértéktelenedésével riogatták a tudatlan lakosokat. De még ha sikerül is meggyőzni az embereket esetenként a környezeti károk igazáról, akkor is csak pirruszi a győzelem: abban a pillanatban, mihelyt közvetlen anyagi érdeke fűződik bárkinek döntése megváltoztatásához gond nélkül megteszi. És ezígy van rendjén, bármilyen furcsa is. Jóllehet igencsak megnőtt a természet- és környezetvédelmi szempontokat prioritásként kezelők tábora, a társadalmat érintő döntések legnagyobb részébekevés a beleszólásuk. Azért, mert atársadalom tagjai azt nem hagyják, hogy a mozgalmak közvetlen életükbe beleszóljanak, magyarul: aki kinyilatkozásaiban „zöld" is, a saját magánszférájában nem feltétlenül az, és úgy cselekszik, ahogy anyagi-egzisztenciális érdeke megkívánja. A mérnök az ezredvégen pedig mit tehet? Mint felelős megbízottja a társadalomnak, legjobb tudása szerint fel kell vértezze magát a környezeti ismeretekkel, hogy akkor, amikor eljön az ideje, megkaphassa - és jó lelkiismerettel el is vállalhassa - az újabb társadalmi megbízatást egy új környezeti-emberi viszony megteremtésére. A 19. század közepére a nyugat felől Magyarországig terjedő területeken a mérnöki praktikumban bizonyosan teret nyert az egyedül a gazdaság szempontját tekintő irányzat. Ebben közrejátszott az is, hogy más területeken, így a természet-környezet ügyeiben is kezdtek kialakulni azok a szakmák 4, amelyek az adott feladatra specializálódtak, azaz a társadalom (illetve az elején még csak egyes rétegei) képes volt már ezeket a szakembereket is foglalkoztatni, eltartani. A később jövők érdekérvényesítő képessége persze nem volt ugyanolyan, mint a már évszázadok alatt beágyazódott gazdasági szakembereké. Magyarországon csak az 1960-as évektől - és főként az 1968-as, nagyon sok társadalmi kérdésben változást elindító évtől - figyelhető meg egyfajta azonos mérce egyegy döntéshozatalban, de leginkább csak 4 Környezeti mérnök, szennyvíztisztítási szakmérnök, energetikai szakmérnök, katasztrófavédelmi szakmérnök azokban, ahol a környezetvédelem nem sért gazdasági érdekeket, vagy ahol kevés többletráfordítással egyenértékű alternatív megoldás volt kidolgozható. Ennek jó példái azok a magyarországi ipari nagyberuházások, amelyek még az 1970-es években is környezeti hatásvizsgálat nélkül készültek - dacára annak, hogy a módszer fontossága már ismert volt. A politikai demokrácia és a gazdaság összefonódása óta a haszon már nem csupán pénzbeni lehet; a politikai tőke a gazdaságnak is rendkívül fontos összetevőjévé vált, s így a gazda-sági folyamatokat is erősen befolyásolja. A népszerűség, mint gazdasági fogalom nyilván nem létezik - kivéve a kifejezetten erre alapuló ágakat (tömegkultúra, divat, sport) - de egyre inkább befolyással van a gazdasági döntésekre, ilyen formán pedig a mérnök tervezési paramétereibe is be kell kalkulálni azt, milyenek lehetnek a mérnöki program által keletkező igen sokféle előnyök és hátrányok. Arra, hogy milyen volt a legkorábbi mérnökök társadalmi rangja és helyzete, nincs sok információnk. Az ókori világ technikai tudását összefoglaló mű, a De libri architectura libri X azonban, amelyet ránk hagyott a római ős-kolléga, Vitruvius Pollio 5, azt mutatja, hogy őt már egy tudatos, a különböző specialistákat módszeresen és tervezetten foglalkoztató társadalom látta el megbízásaival. Vitruvius a római császárkor építésze volt, igazán mondható „általános mérnöknek" (bár ezzel a kifejezéssel a magyar technikai szakzsargon a 19. század végétől közel száz éven át a Műegyetem mérnökkarán, később Építőmérnöki karán végzetteket illette...): korának szinte minden típusú építéséhez volt köze - annak ellenére, hogy saját műveit nem említi (csak egyet, de azt sem sikerült még azonosítani) - hiszen az építőanyagok és lelőhelyük kiválasztásától a vízvezetékek és vízemelők építésén át a hadigépekig foglalta össze korának technikai tudását. Mérnöki filozófiája, amelyet a tartósság - célszerűség szépség hármasságában foglalt össze, ma sem 5 Vitruvius Pollio (i. e. 80-75) római építőmérnök 89
